Gősi Vali : Hóesésben

mi mást tehetnék e fénytelen éjben

elfogadlak már végleg társamul

kapaszkodom beléd

megyünk a hóesésben

eltűnni tanulunk e néma ébrenlétben


helyetted simítja arcomat a szél

s az úton gúnyosan plántálja belénk

hogy álnok kísértés

érzékcsalódás már minden földi vágy

(egymást ölelni is káprázat talán)


te maradtál nekem (ha valóság e lét)

talán csak képzelet a közös Csillagunk…

talán csak álom hogy átsüt még a fény

az erdők sűrűjén de addig is

válladra dőlve álmodom

míg leereszkedünk lassan

a hófödte dombokon

Legutóbb szerkesztette - Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 284 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/