Böröczki Mihály - Mityka : Barátfüle

Az összes játék azt üzente – rá ér,

mert illatozó csoda volt a tányér,

az íze, mint az égből szakadt nektár,

s bő vággyal tömte meg a szilvalekvár,

úgy pirult meleg plédként rá prézli,

hogy ínyem barna mázát ma is érzi,

kis figurácskák, cikk-cakkozó széllel,

a torkomat se érdekelte mért nyel,

az öröm fittyet hányt a nagy egészre,

úgy tömtem, mintha sose lenne vége,

a nyúzott edény sparhelt szélén gőzlött,

még pihente, hogy anyám csodát főzött,

de viselte a napi falat gondját,

és megáldotta kedvével a konyhát,

a falatozás lendülete itt van

megráncosodott mozdulataimban,

s bár én öregszem, nem vénül a mámor,

mert ma is fuldoklom a boldogságtól.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1008 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.