Ugar-nyüves számkivetés ez Senki földjén ma tarack lázad Kókadt pipacsok a kék égen Gőzölgő vérben vitorláznak Szél suhogtatja a kaszaélt Délibábok garabonciások Hol vagytok ti viharedzette Napszítta hajdanvolt kaszások
Vér és verejték jussa helyett Csak átokszó hangzik a szájban Nem idomul munkára a kéz Tenni rest ott ahol aszály van Lángot se vet parázs se fűti Lohad a hév szikkad az erő Flaszterfaló éhségben lüktet A robotra járó agyvelő
Súlyát ha jár kényszerből hordja Tesped a test inaik rostján Létét ha van még kompjúterek Vírusnyelő programja rostál Már szó se kell a gép beszél Tett erénye bolondos szeszély Szolgává tesz s ki megalkotta Önemésztőn láncraverten él
Legutóbbi módosítás: 2017.02.19. @ 19:51 :: Seres László
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.