b huszta irén : Ütött az óra

2007.01.03. – 16:38

 

Indulni kell, ütött az óra –

Thanatosszal a kézfogóra.

Búcsúzni tőled, erdei virág,

kinek bibéjén zöld hernyó rág,

s tőletek is, ti szálas szilfák.

Árnyaitok az avarba írják

törzseteknek mindenik görcsét;

hány villám döntött volna hétrét,

ha hagyta volna a teremtő.

 

Alkonyodik és furcsán megnő

széltében-hosszában minden árnyék…

sötétedik. ó, bárcsak látszanék

remény és értelem itt maradni!

nem tartja vissza senki, semmi!

sem jó barát, sem hű ellenség,

holdtalan, sötét, vagy fényes, kék ég,

család, kinek terhére lenni

gyűlölne – több gondot okozni…

 

Indulni kell, ütött az óra.

Felkapta fejét a kongatásra…

már a fájdalom ereje is meggyengült,

mi teste, s a lelke között ott ült

a kettőt egymáshoz kötő szálon,

mint messzi, ködbe veszejtő álom,

egyetlen, mi még küzdeni késztette,

lelkébe százezer sebet égetve,

s nincsen idő, mely mindet gyógyítja…

 

Indulni kell. Ütött az óra.

 

Szeged, 2006. december 11.

 

először szerkesztette:Verő László – 2007. január 3., szerda, 17:19

Legutóbb szerkesztette - b huszta irén
Szerző b huszta irén 26 Írás
Balogh Gáborné (Huszta Irén, szegedi monitorfüggő vagyok, aki hirtelen felindulásból elkövet néha egy-egy versszerűséget - csakis önmagának. De Hamvas Béla felszólítására - "...jaj neked, ha magadnak tartod... - megosztom azokkal, akiket érdekel. (Bővebben: http://elcinkedir.bplaced.net )