Kicsit meghalsz, ha felébredsz,
valamit ott hagysz magadból,
ott, ahol csak perceket élsz,
hol mégis szebb egy percnyi lét,
mint a valóságban több száz.
Nem akarok felébredni,
ha az álmon túl nem vársz,
ha minden együtt töltött pillanat
nem volt más, mint ábránd
s én nélküled maradok.
Mélyebb legyen a kómám,
mint az űr legmélyebb rése
s ne legyen az ébresztőm
csak puha, meleg ajkaid
szerelmes érintése.
Legutóbbi módosítás: 2017.02.02. @ 18:28 :: Ravasz Levente
