Nagygyörgy Erzsébet : Csillagkabát

Én kilógok a sorsomból,
mint korhadó deszka rozsdás
szöge, amit a rút romlás
apránként rág, földig rombol.
 
A mindenség nyom, megterhel,
mint csillámló csillagkabát.
Eldobtak, mint megunt babát,
s találkozom így Istennel?
 
A végzet már engem kémlel, 
lelkem kelyhe is széthullik,
s amíg el nem vész, csordultig
töltöm tiszta, szép reménnyel.
Legutóbb szerkesztette - Nagygyörgy Erzsébet
Szerző Nagygyörgy Erzsébet 168 Írás
Kedves Szerkesztőség, és Tagok! Köszönöm a bizalmat, és igyekszem rászolgálni. Irodalmat kedvelő, verseket írogató, ember vagyok. A lírai hangvételű írások állnak közelebb hozzám. Szeretem érezni, ahogy a vers homokszemei peregnek az ujjaim közül... Nagygyörgy Erzsébet