Marthi Anna : A képről

Barátom, a képről eszembe jutsz,

ami eddig lomos kapualj, képzeld,

telis-tele zene, hiszen itt zongora

magasodik, megismerkednék vele.

 

Barátom, húgod keze nem pöttyös

már, határmezsgyén szerelmesebb

egy elválás, ebből szakítás nem lesz,

legfeljebb bátyámig érő szeretetem.

 

Barátom, errefel új vágy és szerelem

nincs, hős hűséggel tartom gömbölyű

grafomániáim. Nem mindig lesz napló,

olykor csak szöveg, levelezhetnékem

 

jogát megadja ma az ünnep. Értem e

halló? Hangod némább így, elképzelem.

Elcigiztem-e tőlem azt a lágyat, szépet,

ha mások egyhangúsága megijesztene…

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1327 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak