Ritkul már a harmat gyöngye,szétpukkan a pára gömbje,átsuhan a lombok közt egy fénygitár,jókedvűen pengeti egy kismadár. Levélfüggöny sűrű rojtjasejtelmeket rejteget,a természet csupa talány,megfejteni nem lehet.
Különös nász Násztáncot járnak ujjaink, tenyerünk egymáshoz simulva szeretkezik. Szemeinkben lángra gyúl a gerjedelem s szerelmes sóhajunk megtermékenyíti a világegyetemet. —————————————- Kedves Szerző! Ezt az írást a naplóba javaslom. Üdv: Zsó
Ne robbanj bomba! Hallgass el fegyver! Csendesedj el Világ, ébredj fel Ember! Mit teszel? Ölsz anyát, apát, gyermeket? Más meg kínozza azokat, akiket Te szeretsz. Hasson Rád a hit szelleme, ami azt tanítja: tisztelj, szeress, más életét el ne vedd! [… Tovább]
Akárcsak régenszívemben most is égnek fények,halovány, régi fények. Lángolásokat elnyomtákaz évek,de még milyen évek?Gyötrelmesek, szépekés gyötrelmesen szépek. Karácsony tájánfelizzik a zsarátnok,emlékeimben kutatva,csak szépet és jót találok: méteres-havas karácsonyt,csillogó úton szálló,csilingelő lovas szánkót. Ilyen csodát márgyermekeim kevésszer láttak,de annál többet meséltemróla az unokáknak. [… Tovább]
Nem titkolt vágya felnőttnek, gyermeknek, hogy hófehér legyen a karácsony este, szikrázó fények játsszanak a havon, mikor a szenteste bekopog az ablakon! Arcunk a gyertyák libbenő lángjával egyberagyog, rajta a meghatottság és az öröm könnye von fényszalagot.
Egy kicsi lányka igaz története, kinek a lelke teli volt még hittel és reménnyel Régente a telek igazán havasak és bizony nagyon hidegek tudtak lenni. Így volt az 1957 telén is. December 24-e délutánján csendesen-sűrűn hullott a hó. Szemet [… Tovább]
Nyári szerelem Szeretlek szerelem! Beléd szerettem, egy csillaghullajtós augusztusi éjjelen, amikor tűzszekerek versenyeztek a fejem felett, s csillagszórókkal volt telehintve az égbolt. Rég volt, szép volt… ———————————————– Kedves Szerző! Naplóba javaslom ezt az írásod. Üdv: Zsó
Táncolj a széllel Hamvába holt a parázs, nem szítja fel már szerelmes vágy, a pernye is messze szállt. Visszafelé nem fúj a szél, fuss versenyt vele, hogy életre kélj! Tárd ki a karod, perdülj táncra, s élvezd, ahogy a [… Tovább]
Tavaszból a télbe Szerelmed, mint elomló, puha bársony átölel, már nem hevít égő tüzed. Kezed már nem kutat, keres, megpihen. Tekinteted, mint óvó kar, körbezár, meleg parázs, már nem perzselő. Ideér lassan a tél-elő. Szerelmünk álmomban tomboló, reggelre csendesen [… Tovább]
Segíts nekem, hogy tudjak élni, elfelejteni, milyen volt félni. Ha az éj sötétje szorít, légy te a fény. Ha tétova léptem tüskés úton tévelyeg, mutasd meg nekem a lényeget: fordítsd fejem a felkelő nap felé, hogy ne tekintsek [… Tovább]
