M. Laurens : A KRITIKUS

M. Laurens

A KRITIKUS

 

A kritikus ül, hosszú méla lesben,

epéjét túráztatja lefekvés előtt,

 hogy másnap se hagyja cserben.

Ágyához érve, fogai közt elmormol

pár, gyűlölettől frecsegő léha átkot,

leginkább a pokol mélyére kívánva,

ezt az irtóztatón dilettáns világot.


Mert egy, csak egy ember igaz e földön,

és csakis neki köszönheti mindenki,

hogy reggelente a nap még följön.

Ez pedig nem lehet senki más,

mint a Tehetséges Kritikus önmaga,

ki a Magyar Lírának szilárd bástyája,

és máig egyetlen: vezérlő csillaga!


– Itt van mindjárt példának okáért 

e versnek aligha mondható valami,

melyből hiányzik minden eredetiség,

csupa frázis, közhely, semmi igazi.

És ezt nyomja le majd minden torkon

(valami „M. Laurens” vagy ki fene).

Ez akar fent lenni nálam a polcon?

He-he-he…

 

Így dohog a kritikus hosszú méla lesben,

rossz-máját feloldja két pohár felesben…

Hja!

Majd el felejtettem!

Hogy Őt bezzeg nem olvassa szinte senki?

Ezt az apróságot leírni, mindíg elfelejti.

 

Budatétény 2017. február 24.

Legutóbb szerkesztette - M. Laurens
Szerző M. Laurens 210 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )