Seres Rebeka : Rulett

Nyomtatás

— Veled meg mi történt? — szegezte neki azonnal a kérdést Aliz, miközben felállt a kanapéról és értetlen arckifejezéssel barátjához sétált.

— Mondani szeretnék neked valamit… — közölte vele András, közben pedig szaggatottan szedte a levegőt, mint aki menten szívrohamot kap.

          — Én is mondani szeretnék neked valamit… — csatlakozott hozzá Aliz komoly tekintettel, közben pedig kihúzta magát olyan egyenesre, akár egy oszlop.

          — Hadd kezdjem én, kicsim — kérte András, majd nagy levegőt vett, felszívta a benne rejlő minden erőt és energiát, majd letérdelt előtte. Aliz arcára azonnal kiült a döbbenet, kezét a szája elé emelte, eltakarva vele a fél arcát. — Mindennél jobban szeretlek ezen a világon. Szavakba sem tudom önteni, mennyire. Miattad élek. Miattad vagyok képes minden reggel felkelni és végigdolgozni a napot, hogy utána boldogan térhessek haza hozzád és öleljelek magamhoz. Ezt akarom folytatni életem minden egyes hátralévő napján. Egyetlen mosolyoddal, öleléseddel, csókoddal képes vagy elűzni minden bánatomat és mosollyá formálni szomorú ajkaimat. Te vagy a világ legértékesebb kincse és én vagyok a legboldogabb ember a világon, hogy a barátnőmnek mondhatlak. De szeretném, ha ennél több lennél, ha a feleségemnek nevezhetnélek. Aliz, drágám, hozzám jönnél feleségül?

András vallomását néma csend fogadta. Csak az óra hangos kattanása hatolt közéjük és húzta egyre hosszabbra a kínos csendet. Aliz nem nézett a szemébe, helyette a földet bámulta, mintha valami érdekeset látott volna ott, majd mikor mégis rászánta magát, hogy Andrásra pillantson, szemei könnyektől csillogtak.

          — Beleszerettem valaki másba… — mondta ki egyszerűen, úgy, mintha csak egy ragtapaszt tépett volna le.

András darabokra tört Aliz lábai előtt, szíve apró szilánkokra pattant és szóródott szét közöttük. Minden hazugnak tűnt a szemében, az Alizzal való kapcsolata, az élete, az érzései, hirtelen semmiben sem volt biztos, csupán egyetlen dologban: Barnának igaza volt. Barnának már megint igaza volt! Az életünk pontosan olyan, akár a rulett: sohasem tudhatjuk mit dob ki nekünk. Néha nyerünk, néha pedig vesztünk, de mindig kockáztatunk. És néha teljesen hiába.