Száműzött angyallá vetkőzöm lehunyt szemeid mennybolt-sötétjében. Ujjaid érintése alatt a testem lángoló csipkefüggöny, s mégsem marad más, csak a tévedhetetlen szomjúság, melyben úgy ismered fel hajlataimat, miként a feszülő bordaívek tudják, milyen irányból és merre zuhanjanak.
Patrik és Harry Potter December ötödike volt. A városban már pár napja felkapcsolták a karácsonyi világítást. Az esti órákban ugyan rendszerint már nem szokott nagy lenni a forgalom, de ez a nap különleges volt. Ma este jött a Mikulás. [… Tovább]
Már nem számolom hányszor kértelek „egyél, ne csak vedelj!”; nem félsz, nem reagálsz, csak egy üres tekintet – érdektelen sóhajjal – az, aki hall, de nem… pedig, ha beszélni tudna – talán – elmondaná, mi lehet az, ami [… Tovább]
varázslat Egy hópihe megült a fa tetején táncot lejtett az élet tenyerén társait várta ráült egy házra… fogócskáztak – ránevettek egymásra. Mint balerina libbent a széllel és tova tűnt a Nap fényében levetette hófehér csipkés ruháját megmutatta csodás [… Tovább]
