kocsis bözsi Szerző
Vezetéknév
kocsis
Keresztnév
bözsi
3 év Nincs Komment

Félre siklott élet

 

 

A könny arcomra fagyott,,
a gondolat elkószált a semmibe…
az ajtón valaki bekopogott
előttem állt, majd térdre rogyott.
Jeges szél fújta a havat
a tó vize vastagon befagyott;
kinyitottam az ablakot
és a gondolat lángra kapott.
Lobogott a tűz a kandallóban,
vizet melegítettem egy nagy lavórban;
a kihűlt testet megmosdattam
könnyeimmel ráncait kisimítottam.
Már nem volt ijesztő, csak ember
akit a sors minden rosszal megver;
életet leheltem kihűlt testébe
ma éjjel nem rohant a vesztébe.

Előttem ezt ISTENNEK is megígérte.

 

 

 

 

11 hónap Nincs Komment

 

Sokáig szunnyadt álomban ringott
szinte nem is élt,
de egy érzés felébresztette
az élők közé visszavezette;
ezt az érzést mióta eszmélt
kereste

felizzott a parázs
égett, lobogott
maga körül szikrázó tüzet gyújtott
szívében a szerelem érzése egyre izzott
ragyogott…

átölelte a vágy álomképét
simogatta minden pici részét
csókjaival halmozta el
a részletekre is nagyon
figyel…

mikor már csak izzott a parázs
és a végtelenben, ahol a Nap felkel
a pirkadat vörösre festette az eget…
az elfáradt testek
melyek hamuvá lettek
elszenderedtek;
a sóhajok is bent rekedtek
és a kormos, elgyengült fák
kimerevedtek

utolsó leheletükkel
összeölelkeztek
és füst képében a kéményen át
a végtelenbe tűntek.

Még ma is ott lebegnek!

—————————

Naplóba javaslom. NHI

4 év Nincs Komment

Szerelem

Leszáll a bűnös, kéjsóvár est,
az égre szürke fátylat fest,
elindulnak a sóhajok,
kitárulkoznak az óhajok.

Ledobtam ruhámat melléd,
ha hozzám érnél észre vennéd
pőrén fekszem a pamlagon,
nincs más rajtam, csak a kalapom.

Megérint kezed, simogat,
suttogó szavad elringat,
szeretkezünk, még nem pirkad,
míg erőnk bírja, nem tikkad.

A Hold is elbújt szégyenében,
tele voltam vággyal, reménnyel,
a szobában kéjes sóhajok szálltak,
pihe könnyű csókjaid vártak.

Reggel álomnak tűnt az egész,
ablakomon egy csillag benéz,
meglátja testünk pőreségét,
elsuttogja az éj meséjét.

/Benyó Ildikó festménye/

4 év Nincs Komment

varázslat

 

Egy  hópihe megült a fa

tetején

táncot lejtett az élet

tenyerén

társait várta ráült egy

házra…

fogócskáztak  – ránevettek

egymásra.

 

Mint balerina libbent a

széllel

és tova tűnt a Nap

fényében

levetette hófehér csipkés

ruháját

megmutatta csodás meztelen

báját…

 

Átlátszó tiszta víz képében

aláhullott a tó hűvös

vízében

elúszott egy csónak

sodrásában

ringatózott a tél hideg

tavában.

 

Az életben valahol varázs van.

4 év 6 komment

Kései találkozás

 

 

Neked írom, hogy téged

vártalak,

álmaimban már sokszor

láttalak…

e pillanatot vártam és szívembe

zártam.

Megfogtad remegő kezem,

átmelegítetted szívem, lelkem:

feléledtem.

 

Neked írom, könnyű lett

léptem,

velem együtt haladsz

ezt érzem,

két megfáradt ember a szakadék

szélén

összetalálkozott egy rögös út

végén.

 

Neked írom, olvass a

 szememből,

ha gyenge vagy, adok az

erőmből;

ajkam mosolyra nyílik érzéseimet

kivetítik.

 

Neked írom, de nincs már tollam

papírom,

ölelj át csendben, legyél a

vigaszom.

4 év 2 komment

A kitaszítottság szélén

Talpam alatt csikorog a jég,
lábam nyomán piros a vér
nincsen csizmám, sem meleg ruhám
sem istállóm, sem fényes szőrű paripám.
Szegény vagyok, egyedül élek,
a koldulásra nem visz rá a lélek.
Lesütött szemmel turkálom a szemetet,
hátha találok egy szelet kenyeret.
Dolgoztam, míg adtak munkát,
most meg mint léha – rovom az utcát,
hátha valaki segítő kezet nyújt;
nem kell a munkám – az már elavult.
Én is ember vagyok
várom a karácsonyt,
egy jobb kabátot kértem – valaki varázsolt?
Fárad vagyok, áthűlt a testem
azt sem tudom Budán vagyok-e, vagy Pesten.
Mindegy is, úgy sem keres senki,
lenézett vagyok, akár csak egy jenki!
Lepihenek egy padon…
rongyaimmal testemet betakarom
a méltóság, a szégyen még bennem él…
reggel talán jobb lesz ¬ remélj!
Arcom viasz sárga,
szememben félelem,
két karommal rongyaimat ölelem;
meghaltam és nem is volt ÉLETEM

¬ álmomban kísért a félelem.

4 év 5 komment

 

egész decemberben
villámlott az ég
mennydörgött a föld
féltem az ünneptől
lelkem meggyötört
tele voltam indulattal
hadakoztam önmagammal…
gyűlöltem a szeretet ünnepét
nem talált rám melege
pedig ajándékozni
szerettem volna én is
adni valamit neked
de te elfordultál
ki sem nyújtottad kezed
magadat óvtad és
nem vetted észre
hogy fuldoklik a másik
vágyik egy kis fényre

 
— . —
 
gyertyát sem gyújtottam
az egyedüllétben

 

4 év 9 komment

Olykor a minden

semmit sem jelent,

a semmi

befeketíti a jelent,

de a semmiből

még lehet valami,

a semmit

tudod alakítani.

A semmiben

ott van a kezdet,

a semmiből

még ellendülhetsz.

 

A semmitől

több a kevés,

ám a kevés sosem

lesz elég,

a kevésnek

sok a gyenge pontja,

a kevés

az átlagot rontja.

Nekem kevés,

amit tőled kapok,

ebből a kevésből

mindent visszaadok.

 

A minden

árnyék csupán,

minden

megy a fény után,

a minden

egy örök vándor,

a minden

jelen van – bárhol.

A minden

nekem is kellene,

akkor elég lenne

mindennek a fele.

 

 

 

 

4 év 16 komment

Elesettség, szegénység

 

 

Ment előre az úton…
egy hajlott hátat láttam,
néhány percig figyeltem,
majd elébe vágtam.
Idős asszony volt,
kacattal tele a szatyra,
nem is tudta már,
hogy vigye-e vagy hagyja.
Nem sietett sehová,
lábai csak vonszolták
megfáradt, gyenge testét,
az emberek tudomást
sem véve róla
közönyösen kerülgették.
Arca mély barázdái közé
szomorú szeme beesett,
megtört vonásain láttam,
ma még egy falatot sem evett.
Kérni nem akart,
Istenhez imádkozott halkan,
és illedelmesen köszönte,
amikor pár falatot
a szatyrába csaltam.

 

Csalódás
11 hónap Nincs Komment

Csalódás

 

 

Te ne kérdezz semmit

hallgass!,

te ne üsd a vasad,

<p class="

kocsis bözsi Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.