Hónap: 2016 december

 M. Laurens: ALKALMI VERS 2016 – 2017  (163 évvel Arany János után)   Az Ó évet (lerágott téma!) Kéne értékelnem, Hazudva illőn nagyokat, S pohárba temetnem. Kell-e még füllentenem Majd a jövendőben? – Hadd maradjon Uram ott: Az Ó esztendőben. [… Tovább]

Seprűt a gondokhoz… szilveszter 2016                   Koosán Ildikó    Kilukadt zsákomból fogy az öröm, tegnaptól kókadtan lóg a szögön. Bánatom ki vallja? Panaszom ki hallja? Komám, ha tipped van megköszönöm!   Elmegyek, megjövök, úton vagyok, gyűjtöm az ötletet jól [… Tovább]

Már a lépcső se kettesével, az ivás se reggelig, tudod, az az izé, na, tudod, elnézed, hogy én egyedül, mikor pihenünk már, valamikor nem így, jaj, régen, már nincs annyi, idő se mondatokra, szavakra sem   kedves     nézlek

A nyomtatott betűkkel írt sorok: Karády Katalin dal címek. Kép: Internet     Rám terültek ma az álmok,dalként ringtak vállamon,ősz hajamon ezüst csillant,ráolvadt a fájdalom.Régi képek… villanások…egy budai kis-lokál,hosszú szipka a kezemben,erotika füstje száll.HAMVADÓ CIGERETTAVÉG,csak testetlen délibáb.MINDIG AZ A PERC [… Tovább]

Kép: Kok Annamária elindulok határaimon túlraitt hagyva a bennem dúló forradalmakatmigráloksajátos világom engedútlevelem lapjain múltpecsétekkorszakok furcsa hieroglifáizsír és kávéfoltok gyűrődések menténelmosódottrégi képletekködfoltokatidéz meg a lázleigáz meggyalázónos esővévarázsol megfagyottmosolyod hidegeszakadt idegekharcolnak félrehangoltgitárhúrokat idézvea túlsó partról nézveminden oly idegenbemutatkozom aztánbemutatok annaka valakinek [… Tovább]

még mindig divat lepelbe csavarni, és lehunyt szemmel leülni a tűzhöz, Istent szájra, áldást szívre venni, tenyéren hordozni a láthatatlant, szálfagerinces gőgöt etetni hírnévvel, és zsebre tenni vagy mellre tűzni – szagtól függően –   az Erkölcstelent.

  Én még csak érted zokogtam oly nagyon, hogy letérdelt bennem a fájdalom, és útjáról visszafordult, majd karjába ölelt a szánalom, csak érted zokogtam azon a hajnalon. Én még csak érted fontam ujjam imára, és átok helyett szép szókat suttogva [… Tovább]

A tej valahogyan most sokkal selymesebb,pedig kezem ügyébe bögrém helyett pezsgős-pohár került. Talán a tudatom máshol kóricált vagy nem jelentkezett a polcról ennél célszerűbb. A fények mind az utcába gyűlnek, kiválasztanak egy-egy háztetőt, cserepekre telepedve hajtanak fejet a csendes tél [… Tovább]

Fotó:Google.hu Fény csillan szememen,szívom a tavasz illatát.Szemgolyón tükröződikbennem a világ! Mit látok… a szépet…a csodát…vagy az életsáros oldalát?Ki dönti el, hogyki vagyok…s mit veszek észre?Nyílik-e szemema szépre, látom-ea remény sugaráta pirkadó égen…fűszál hajlását a susogószélben…vagy egy pont vagyok,a messzeségben?Hétköznapok hálójábanmit [… Tovább]

Mondják, hogy halálod előtt lepereg előtted életed. Én előtte vagyok, az enyém most pereg huszonnégy óra per nap sebességgel. Hát, nem egy Spielberg… 

Szívemben napfényes, kis tüzek lobognak, nem érzem melegét tenélküled anyám. Csak én sejtem súlyát e sajgó soroknak, s hogy viseltem ezt el? A magány lett tanyám.   Talán az illatod az, ami hiányzik, a hangod selyme, kint a téli fagy [… Tovább]

                                                          Koosán Ildikó                   [… Tovább]

Áldott Karácsonyt!     Karácsonyfa ága, karácsonyfa ága, zöld öröm, zöld öröm árva méltósága, tedd hírré, tedd hírré Jézus születését, teríts a világra fehér gyolcsú a békét, támogasd a gyengét, a vesztest vigasztald, égi szeretetbe öltöztesd asztalt, légy őre a [… Tovább]

Fotó: Google.hu     Esik…magába fordul,már zuhog,vigasztalhatatlanul.Velem érez…ablakon hangtalan kopogás,elhagytál…Csak ess…mosd a bánatom,köröttem zajos a csend.Üt, ver, kalapál,taktust játszik a hiány.      

Az a gyermek még bennem él, Aki angyalt vár és remél, Szívemben ím remény dobban, Karácsony jő kis falumban. Csillag ragyog fenn az égen, Utat mutatva sötétben, A harangok megkondulnak, Lelkem ajtaján kopognak.   (szenteste van, mért zavarnak?)   Halkan [… Tovább]

(2016)     Fuvallat, mit lágy keringő keltett, a végtelenből újra beköszön…      

    Hordod beton-cseppjét könnynek, mosolynak.Belőle építi magát a holnap.Fényt, árnyat köt meg benned, ránehezülcsókja ajkadra oly édes-keserűn,mintha a világ terhe szakadna rád.Próbára tesz a sors, bajban mennyit érsz,hallod-e a vízbefúlók jajszavátmagadat mentve, amíg Istenig érsz.S a part lábad alatt [… Tovább]

  Talán fehér Karácsony lesz,az utca hótól didereg, egy madár kenyérdarabra lelés füttyel szól a többinek. Hangom gőzcsigákat rajzol,vacogó nő kéreget.Ma többen is adakoznak,hiszen ünnep közeleg.   Halleluját énekelnekvalahol az angyalok,így próbálják szétoszlatnia szívekben lerakódottbánatot.