Monológ

– kiskarácsony –

  Azt hiszem, hogy csak a gyermekkorom hiányzik a karácsonyból, bár ennek a legjelentősebb hozzávalónak a hiánya éppen elegendő ahhoz, hogy ma még ne érezzek semmi különöset.      Kicsivel többet gondolok a nagyszüleimre, felerősödnek a hiányok — egyáltalán nem az [… Tovább]

Novella

A remete

    A tél már most megmutatta, nem viccel, hatalmas hóvihar kerekedett egyszeriben, s erre ilyen korán nem is lehetett felkészülni. Főhősünk ekkortájt a havasok lábánál az erdő közepén, külső szemlélő számára furcsa műveletekbe kezdett, éppen fel akarta szedni az [… Tovább]

Karcolat

Karácsony

A kerítéseket, házakat hósapka födte be, cipője belesüppedt a puha fehérségbe. Mesevilágba került.     Csípős kedvében érkezett a szél a faluba, fekete felhőket gomolygatva maga előtt végigrohant a fákon, dühödten rázta meg a zölden hivalkodó fenyőket. Ma ünnepre vár [… Tovább]

Vers

Karácsonyi fohász

*Fel nagy örömre! A legszebb örömről volna jó üzenni, de csak álomként jön el ma már, hiába fordítom ég felé az arcom, egyre távolibb az a fénysugár. Mégis megérint, s én szívrepesve áldom ha visszatükröződik a halvány remény, mi felemel, [… Tovább]

Vers

Várakozás

    Felhőkben még a hópihe és erdőben a zöld fenyő. Vajúdik már a jó Ige, míg ég a földdel  összenő.   Kit csillag hív, útra készül, az éj mindig rejt egy csodát. Az űr csöndje beleszédül, míg átlengi a [… Tovább]

Vers

Már nem álmodom

  Már nem álmodom nagyokat, szerény képeket pörgetek, s ha az éjjel megkörnyékez, átadom magam a szélnek.   Beleborzol dús szárnyamba, de tartom magam, s könnyedén  vitorlázom tovább-tovább, ahol még így is, szegényen,   árván, fölrepülhetek ma a csillagok alá, [… Tovább]

Vers

KARÁCSONYI ÁLOM

M. Laurens KARÁCSONYI ÁLOM Csillag rezdül, Csengő csendül, A lelkek most hazatérnek, Az én füstös városomban Szentestekor, Felragyognak mind a fények. Sok-sok ember, Gyermekszívvel, Együtt vágyik álmodozni, Az én füstös városomba, A Karácsony, Békességet fog majd hozni. Utcán élők Kóborolva, [… Tovább]

Vers

Itt az ősz

Reggeli derengésben,nyirkos fák között,áll ködkabátban,mint egy üldözött.Fényes arcáttakarja barnamohakendő,gyenge már, esendő,a nyár.

vegyes

NEKED ÍROM

Kései találkozás     Neked írom, hogy téged vártalak, álmaimban már sokszor láttalak… e pillanatot vártam és szívembe zártam. Megfogtad remegő kezem, átmelegítetted szívem, lelkem: feléledtem.   Neked írom, könnyű lett léptem, velem együtt haladsz ezt érzem, két megfáradt ember [… Tovább]