Már nem álmodom nagyokat,
szerény képeket pörgetek,
s ha az éjjel megkörnyékez,
átadom magam a szélnek.
Beleborzol dús szárnyamba,
de tartom magam, s könnyedén
vitorlázom tovább-tovább,
ahol még így is, szegényen,
árván, fölrepülhetek ma
a csillagok alá, s büszkén
viselem szürke tollaim,
hisz Isten engem is szeret.
Legutóbbi módosítás: 2016.12.22. @ 09:55 :: Nagygyörgy Erzsébet