Ülünk a semmi közepén és várjuk hogy nőjön a fű rakódjon a por teljen az idő közben sorra elromlik minden a laptop a csap a lefolyó a nappalok is egyre rövidebbek lesznek sötétebbek fájnak a csontok a szív a szavak hogy elmúlt a nyár [… Tovább]
Csak a foltok lettek tisztákkörötted ott gyűlik mind a szennyakaratod bepaliztáknem maradt más, magadnak üzenj. Kitörni kéne már a bajból. Addig míg érted is harcolkopott körmével a józan észhúst szakítva le az arcrólcsak folt mi tükrödből visszanéz. Tükröt kéne törni, [… Tovább]
A nagy csapás Az előző kép, Odino fája, Rúni gondterhelt arccal érkezik Rúni: — Odino, hallod énekem? Megint menni kell énnekem! A népem újra enni kér. Enni kér. Odino, segíts nekem. Legyen győztes a fegyverem, Iramszarvasról jött [… Tovább]
Jó lenne újra úgy ígérni, mintha soha nem tettem volna még korábban és persze más esküjét úgy fogadni, mint gyermekkoromban a várva várt puszit, amit esténként a homlokomon anyám cserélgetett. Jó lenne valami igazsággombócot gyúrni cseppkoromból, a ki nem mondott [… Tovább]
Azt a rokont senki sem szerette a családból. Még a szeme se áll jól, mondták róla. S nem csupán azért, mert egy kissé bandzsított. Szája szegletében állandó gúnyos mosoly fészkelt, az örökös kételkedés jele, mintha még azt is kötve [… Tovább]
Pár dolog kellett hozzá, öt-hat féle, mit eldugott a kamra menedéke, liszt föltétlen, kis rész búzadarából, egy bögre tej, mit erre szánt a jászol, cukor, csipet só, toldva két tojással, és fehér zsír, egy jó csapott kanállal, az összetevők [… Tovább]
