Kép: Internet A nap dereng, az est ezüstös,ma győz a csend a pénzvilágon.Csitul szívem. Közelg’ az Üdvös.Enyém az Úr a Golgotámon.Igaz hitem kincsként vigyázom,s fejem felett a zúzmarás ág fehér subája száz imádság.
Elűzöm a dalok, versek, szerenádok dallamát, félreteszem Bachot, Kodályt, s gyújtóssá aprítom a sosem-volt zongorát. Behunyt szemmel komponálokfényes, arany hangszeren,ujjam pilleszárnnyal repked,bár kezem, mint makramé-csomót összefonom térdemen. Ennyi maradt a lángolásból, álmomban vágyfoltok nyoma, illúziók, tévedések,és a nem létező zongora. [… Tovább]
