Vers

ÉbrenLÉT

Kép: Internet Ezüstös a csend lelkem hófehérjén, fénytelen  imámat darabokra tépném. Darabokra tépném, szétszórnám az éjben, hitevesztett lettem, szégyellem a vétkem.     Győzött a kísértés, a fájó látomások, a lassan behálózó Hitetlen Tamások.     Uram! Uram, hívlak! Segíts [… Tovább]

Vers

Az élet csöndje

kátya portoro fotójához *„Az élet csöndje ez a béke.” Ezüstös lombú fán termő csendvirág, valami gyönyörű igézet, szelíd varázs, mi megsimít, és éteri dallal üzen suttogón, akár, ha égi szimfónia szól; ne sírjatok, hogy meghalok! Bár törzsem gyenge már, tépázott [… Tovább]

Vers

nocturne zene nélkül

nocturne zene nélkül   rád gondolok mindig bár… lassan csendesülnek a szavak egymás mellé támaszkodva egy utolsó mondat reményével felsorakoznak és próbálom összerakni hogy vajon létezik megmozdul oldószer nélkül bármi   szabadon nyűglődök egyre kötöttséget keresve évek torlódását felejtve lehetetlen [… Tovább]

Egyéb

Vízcsepp-szikrák

(Saját rajz) – Jagi Újszilváson –   Irodalmi ünnep falumban. Ilyen se volt még! Kit látok? Nyári-mama háza előtt Jagi.  Ady Endre utca, kedvenc  költője nevét viselő. Itt születtem,  mondom neki, az utca másik végén. Nem Tápiógyörgyén? – kérdezi. Bottal [… Tovább]

Vers

A VÉN TALPNYALÓ

M. Laurens A VÉN TALPNYALÓ     Hajlott koromnál fogva, már jó ideje, alig maradt kevéske  talpra való nyálam, esélyem se marad hát kegyencnek lenni, hiszen mögöttem ott tolakodnak százan.   Ráadásul, csakis magyarul tudok nyalni, nem megy nékem az a flancos Ánglus. Anno, [… Tovább]

Vers

Égig ér

Amikor égig ér a sötéts kopjafák csúcsán ülnek angyalokfelhőasztalon fikarcnyi tétkorhadt tövén szárnyatlan nappalok. Árnyékba bújik a ragyogássötétlő foltként fekszik a járdánelszürkült formátlan lobogásélete múlik pislogó lámpán. Két lábon járó porral telt urnáka kátyúkat kergetve túrjáksimára a sírkertek útjait, miközben [… Tovább]

vegyes

Hófehér halál

foto: kátya zord télbe metszett jégvirágtejbe áztatott csendezüst szálakon sodort emlékezet ránctalan élet évekbe simított lázhajdan volt szeretőmegkopott báli ruhák egy meghitt szalonsuhanó árnyak a falakon a kísértések szép kora lejárt a vétek ha volt feledésbe hullt a múltmi egykor jövendőt prédikáltmaszótlan tanítólátomás réveteg éjben lovasok jönnekfénytelen testű halálszavú próféták fekete a mindenség az ébrenlét örök suttogóisors oszlopok közöttkísérteteks míg [… Tovább]