Nap: 2016.12.08.

Kép: Internet Ezüstös a csend lelkem hófehérjén, fénytelen  imámat darabokra tépném. Darabokra tépném, szétszórnám az éjben, hitevesztett lettem, szégyellem a vétkem.     Győzött a kísértés, a fájó látomások, a lassan behálózó Hitetlen Tamások.     Uram! Uram, hívlak! Segíts [… Tovább]

kátya portoro fotójához *„Az élet csöndje ez a béke.” Ezüstös lombú fán termő csendvirág, valami gyönyörű igézet, szelíd varázs, mi megsimít, és éteri dallal üzen suttogón, akár, ha égi szimfónia szól; ne sírjatok, hogy meghalok! Bár törzsem gyenge már, tépázott [… Tovább]

nocturne zene nélkül   rád gondolok mindig bár… lassan csendesülnek a szavak egymás mellé támaszkodva egy utolsó mondat reményével felsorakoznak és próbálom összerakni hogy vajon létezik megmozdul oldószer nélkül bármi   szabadon nyűglődök egyre kötöttséget keresve évek torlódását felejtve lehetetlen [… Tovább]

M. Laurens A VÉN TALPNYALÓ     Hajlott koromnál fogva, már jó ideje, alig maradt kevéske  talpra való nyálam, esélyem se marad hát kegyencnek lenni, hiszen mögöttem ott tolakodnak százan.   Ráadásul, csakis magyarul tudok nyalni, nem megy nékem az a flancos Ánglus. Anno, [… Tovább]

Amikor égig ér a sötéts kopjafák csúcsán ülnek angyalokfelhőasztalon fikarcnyi tétkorhadt tövén szárnyatlan nappalok. Árnyékba bújik a ragyogássötétlő foltként fekszik a járdánelszürkült formátlan lobogásélete múlik pislogó lámpán. Két lábon járó porral telt urnáka kátyúkat kergetve túrjáksimára a sírkertek útjait, miközben [… Tovább]