Amikor égig ér a sötét
s kopjafák csúcsán ülnek angyalok
felhőasztalon fikarcnyi tét
korhadt tövén szárnyatlan nappalok.
Árnyékba bújik a ragyogás
sötétlő foltként fekszik a járdán
elszürkült formátlan lobogás
élete múlik pislogó lámpán.
Két lábon járó porral telt urnák
a kátyúkat kergetve túrják
simára a sírkertek útjait,
miközben pár ezüst elvakít
töviskoszorúkon szárad a vér
Janus arcod lassan égig ér.
