M. Laurens : A VÉN TALPNYALÓ

M. Laurens
A VÉN TALPNYALÓ  
 
Hajlott koromnál fogva, már jó ideje,
alig maradt kevéske  talpra való nyálam,
esélyem se marad hát kegyencnek lenni,
hiszen mögöttem ott tolakodnak százan.
 
Ráadásul, csakis magyarul tudok nyalni,
nem megy nékem az a flancos Ánglus.
Anno, az oroszt is hiába nyomatták,
nem fakadt nyelvemen cirillül sem nárdus*.
 
Egy ideje, már a hajlongást sem bírom,
mert fáj, ropog a kortól meszes gerinc,
nem a büszkeség az, mi engem gátol,
vagy netán a bátorság: ami még ma sincs.
 
Elhasznált vén kutyaként lődörögve immár,
az új talpnyalók, gyakorta belém rúgnak:
„Üresen porzik már a nyelved öreg!”.
Nyalhatatlan létem, tárgya lett a gúnynak.
 
Budatétény 2016. november 17.
*nárdus: illatos olaj
(Kép: Szurcsik József – Talpnyalók)
Legutóbb szerkesztette - M. Laurens
Szerző M. Laurens 208 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )