Nem vagyunk, csak kósza pelyhek, Egy háztetőn landolók , vessző kell S bár a tél minket nem enged , itt is Olvasztjuk szánkban a szót. Nem vagyunk, csak két pamutszál, Egy sálba szőtt szerelem. , ide is a vesszőt [… Tovább]
Száradó fenyők angyaltalanítottan szürkült ég alatt Röviden írok Bár ha locsognom könnyebb egyszerű az ok Csak várom csöndben idelenn Őt. Ki semmiből teremtett, mégis végtelent.
„Ó, Napkelet! Örök fény ragyogása, igazság Napja: jöjj el, és világosíts meg minket, kik sötétségben ülünk és a halál árnyékában!” Reményvesztett világ. Visító közöny. Szétdúlt múlt. Haldokló jelen. Meddő jövő. Háborúk, katasztrófák, éhínség. Megcsappant hitek. Növekvő szeretetéhség. [… Tovább]
Ezernyi kérdés az életünk, minden napunk egy felelet. Cipeljük fénybe kúszó égig vállainkon a keresztet. Ritka kincsek, vérben szült szavak, jajkiáltások csukott szájban. A ránk zuhant felismerések csillagok vak éjszakában. Nem kellenek hamis próféták, új istenek többé nekünk, [… Tovább]
Karácsony előtt mennyi gondolat bolyong a lelkemben, főleg arról, hogyan lehetne széppé, szebbé tenni szeretteim meghitt pillanatait. Nemrég még azt hittem, nem is lesz erre időm, sietnem kell majd feladataimmal. Aztán másképpen alakult. Pergetem a számítógépen az abc- rendbe szedett [… Tovább]
