Vers

VÁRAKOZÁS

  Száradó fenyők angyaltalanítottan  szürkült ég alatt Röviden írok Bár ha locsognom könnyebb egyszerű az ok Csak várom csöndben idelenn Őt. Ki semmiből teremtett, mégis végtelent.

Vers

Adventi harangok

„Ó, Napkelet! Örök fény ragyogása, igazság Napja: jöjj el, és világosíts meg minket, kik sötétségben ülünk és a halál árnyékában!”       Reményvesztett világ. Visító közöny. Szétdúlt múlt. Haldokló jelen. Meddő jövő. Háborúk, katasztrófák, éhínség. Megcsappant hitek. Növekvő szeretetéhség. [… Tovább]

Vers

Igazság

Ezernyi kérdés az életünk, minden napunk egy felelet.  Cipeljük fénybe kúszó égig  vállainkon a keresztet.  Ritka kincsek, vérben szült szavak, jajkiáltások csukott szájban. A ránk zuhant felismerések csillagok vak éjszakában.    Nem kellenek hamis próféták,   új istenek többé nekünk,  [… Tovább]

vegyes

Áldás, Békesség!

Karácsony előtt mennyi gondolat bolyong a lelkemben, főleg arról, hogyan lehetne széppé, szebbé tenni szeretteim meghitt pillanatait. Nemrég még azt hittem, nem is lesz erre időm, sietnem kell majd feladataimmal. Aztán másképpen alakult. Pergetem a számítógépen az abc- rendbe szedett [… Tovább]

Vers

Reménytelenül

    Férje meghalt. Hajának ritka szőttesét kiszívta a Nap. Bicegve jár. Karján a csomag   léptenként súlyosabb.  Mire a kukához ér reménye is elkopik.