Seres László : Igazság

Nyomtatás

Ezernyi kérdés az életünk,

minden napunk egy felelet. 

Cipeljük fénybe kúszó égig 

vállainkon a keresztet. 

Ritka kincsek, vérben szült szavak,

jajkiáltások csukott szájban.

A ránk zuhant felismerések

csillagok vak éjszakában. 

Nem kellenek hamis próféták,  

új istenek többé nekünk, 

kik megvakítják szemeinket  

kiszúrva, ha látni merünk,

s hallani eltitkolt szavakat,

mit ősök hagytak örökül.

A igazság, ha hallgatsz, dúvad, 

ha kimondod, megszelídül.

Hiába fojtják el érckezek, 

rejtik el magukba mélyen.

Börtön, máglya, bitófa se árt.

Nem fedhető szemfedéllel. 

Kizöldellnek, mint öreg fáink, 

úgy hajlanak le a földre, 

hogy bennünk válnak a sejtjeik

gyökértől-lombig termőre. 

S boldog, mint ki haláltól ment meg, 

pallost emel fel az égre,

úgy néz véráztatta hadára, 

mint újszülött gyermekére.

A szájra, mely kaput tárt elé,

szóra, mely kimondatott végre

tisztán, éltetőn a keresztfán.

Mint Isten kiontott vére.