Egyszer csak kinő magábólKinövi a színt, a lakkcipőt.Vállfára akasztja a kislányt, S keresi megszállottan a nőt.S ha nem találja, másol egyetEllesi mit milyen színnel kellZölddel pislog, vörössel engedS arcán is hamis pírt ken el. b.cs.r.
Most jól vagyok. Adok ha éhezel, adok magamból egy falatot, hogy lelked teljen vele – kenyereddel majszold, és adj morzsáiból, adj, hisz van még avas vajam mit rátegyünk, ha jössz s ha mellém ülsz, testvér.
Akárcsak régenszívemben most is égnek fények,halovány, régi fények. Lángolásokat elnyomtákaz évek,de még milyen évek?Gyötrelmesek, szépekés gyötrelmesen szépek. Karácsony tájánfelizzik a zsarátnok,emlékeimben kutatva,csak szépet és jót találok: méteres-havas karácsonyt,csillogó úton szálló,csilingelő lovas szánkót. Ilyen csodát márgyermekeim kevésszer láttak,de annál többet meséltemróla az unokáknak. [… Tovább]
Nem titkolt vágya felnőttnek, gyermeknek, hogy hófehér legyen a karácsony este, szikrázó fények játsszanak a havon, mikor a szenteste bekopog az ablakon! Arcunk a gyertyák libbenő lángjával egyberagyog, rajta a meghatottság és az öröm könnye von fényszalagot.
