P. Tóth Irén : Napszámlálás

Ülünk a semmi közepén

és várjuk hogy nőjön a fű

rakódjon a por

teljen az idő

közben sorra elromlik minden

a laptop a csap a lefolyó

a nappalok is egyre rövidebbek lesznek

sötétebbek

fájnak a csontok a szív a szavak

hogy elmúlt a nyár

és csak a hiány maradt


Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.