Ülünk a semmi közepén
és várjuk hogy nőjön a fű
rakódjon a por
teljen az idő
közben sorra elromlik minden
a laptop a csap a lefolyó
a nappalok is egyre rövidebbek lesznek
sötétebbek
fájnak a csontok a szív a szavak
hogy elmúlt a nyár
és csak a hiány maradt
