Felhőkben még a hópihe
és erdőben a zöld fenyő.
Vajúdik már a jó Ige,
míg ég a földdel összenő.
Kit csillag hív, útra készül,
az éj mindig rejt egy csodát.
Az űr csöndje beleszédül,
míg átlengi a kis szobát.
Egy angyal vagy csak lehelet
libben időn és téren át.
Nincsen kérdés, sem felelet,
de megtöri a térdet már.
Hallhatod, felsír a Remény
s kezet kulcsol az áhitat.
Az egyszervolt idők telén
testté lőn s lelket átitat.
Legutóbbi módosítás: 2016.12.22. @ 10:00 :: Pődör György
