Biró Attila : Fogadás nagycsütörtök estéjén

Fogadás nagycsütörtök estéjén

Avagy nagypéntek reggel hogyan ébredt Júdás?

 

szobám falára füstöt

imádkoztam keserű szájízzel

ferde fényképem mögött

röhögött az utolsó meszelés

 

bosszúba préselődött

pár holmit restelve őrző emlék

reggel újra leköpött

tükrömön folyt a nyál tenyerembe

 

kínom kínoddal felért

s értem ne haljon épeszű ember

páratlan kegyelemért

azt nem mondom hogy élve maradok                    

 

aznap megelőztelek

titkon eljátszottam a meghalást

kissé lebecsültelek

s lám komolyra vetted a fogadást

 

úgy tűnt ötletünk tréfás

s a tizenegy fajankó megérti

ám a bigott Kajafás

Istenre esküszöm hogy megölöm

 

kedvünk vacsora alatt

bortól mint teve kallupolt a szív

titkos mélységből fakadt

hajnalban láttam rajtad valamit

 

nos ez fáj nekem ma reggel minden emberben

mert olyan friss ízű tavaszi jó képet vágnak

s holott bennük én lakom bűnhődéssel! Fogadjunk!!!

Legutóbb szerkesztette - Biró Attila
Szerző Biró Attila 4 Írás
Boldog ember vagyok! – mert az akarok lenni. Erre minden okom meg van: egy jólelkű felséggel és négy szép gyermekkel áldott meg az Isten. Számomra, elsősorban ők okozzák eme boldogság érzését. De boldog ember vagyok azért is, mert unitárius lelkészként naponta lehetőségem van, ezt a ritka életérzést kifejezni, s arra sarkalni a közösségem tagjait, hogy ők is találják meg azokat az okokat, amelyektől boldog emberek lehetnek. Boldog vagyok, amiért azt tehetem, amit szeretek, s azért is boldog vagyok, mert szeretem azt végezni, amit tennem kell. Ha majd néhány versemben és rövid írásomban is sikerül ezt az isteni életérzést megfogalmaznom, akkor a bemutatkozásom is teljesebbé fog válni.