M. Laurens:
ALKALMI VERS 2016 – 2017
(163 évvel Arany János után)
Az Ó évet (lerágott téma!)
Kéne értékelnem,
Hazudva illőn nagyokat,
S pohárba temetnem.
Kell-e még füllentenem
Majd a jövendőben? –
Hadd maradjon Uram ott:
Az Ó esztendőben.
Legyen végre jó kenyér,
S debreceni-páros,
Jól fizessen a nyugdíj,
S legyen tiszta város.
Mérjék pedig meg a borom,
A víz féljen tőle,
Hagyja ott a Jóisten,
Az Ó esztendőben.
Senki se lásson majd
Adóvégrehajtót,
A kaparós sorsjegyén,
Nyerjen pénzt: szakajtót.
Annyi legyen, hogy csak, na!
Sok-sok lepedőben.
Legyen annyi, mennyi nincs,
Az Ó esztendőben.
Apró-cseprő tollasoknak
csiporogjon szája;
Anyós járjon messze tőlem,
Porozzon a lába.
Tollasodjék a magyar
Zsebre, no meg főre,
Adjon az Úr sok fineszt,
Az újesztendőre.
Csóró pesti közmunkásnak
Lapát, kézre essék;
Nyelvét rágva kerülje,
Elhízás-betegség;
Az orvos zsebet varrva,,
Készüljön előre;
Miből kapna, ha már nincs,
Az újesztendőre.
Utcán cirkusz, verekedés,
Könnygáz gránát nem kell.
Sem napi tusakodás,
Lökdösődés reggel.
Legyen türelem máshoz,
Szeretet is bőven,
Adjuk át ezt egymásnak,
Az újesztendőben.
Költő pedig költőnek
Tollát ki ne tépje,
A féltékenység, harag,
Ne legyen vezére.
Minden hírnév hiába,
Ha lelke veszőben,
Haragját hagyja végleg,
Az Ó esztendőben.
Örök otthon maradjon
Ez a békés ország;
Hol mások kutyáját is
Szívvel felkarolják.
Béke legyen egymás közt,
Minden magyar főben,
Adja meg a Teremtő,
Az újesztendőben.
2016. december 20.
(Parafrázis/evokáció Arany János hasonló című műve nyomán)
