A fotón: Kincses Veronika látható Puccini: Angelica nővér c. egyfelvonásos operájának címszerepében Miközben Angelica nővérsiratta fiát elfojtott érzelmekrobbantak ki bennem.Megjelentél, mint éles látomás,a világ megfordult s mint burkából kipattant magúgy törtek fel belőlema megkövült könnyek.
Kitartón araszol a tél, a csont csattog, vacog, nagy útra lovagol a szél, s megy két lábam gyalog. Bolond ki, messzi útra tér, mert éjjel fagyni fog, a fákra hálni jár a dér, az árnyék sem inog. A messzi önmagába [… Tovább]
Ha, egy napon majd megöregszem, és erőm elhagy, nehezen lépek, kezemből kiejtem majd poharam, elfelejtem merre kell mennem, szemétbe dobom a mosatlant, vagy ablakot nyitok, ha zuhog az eső, és csurom víz lesz az ágyam… gyermekem kérlek, ne szidd [… Tovább]
