Seres László : Most kellene

Most kellene lelkünknek a biztatás,
míg iramos vágy repít fölfele.
Toporgóknak, mondd, mit ér a szóvarázs,
imamalom, légcsövek erdeje,
tüdők lombjain átszűrt áporodott
levegő. Nem jut fel a mennyboltig.
Nincs megújulás. A megtántorodott
ember önnön lábába belebotlik,
lépni fél, haladni meg nem tud, csak vár,
hogy belé eressze dús gyökérzetét
valaki, mint ősszel az elültetett fák
tavasz-várón. De tavasz lesz-e még…

(Kép: Internet)

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.