Zajácz Edina : Az olló vacsorája

Anyám a konyhában volt, a gondjait kavargatta éppen,

nagy fazékkal főzött, hogy tartson egész héten.

Ne kelljen holnapra kitalálni semmit,

gondjaiból elővett mindennap egy csöppnyit.

Egyik nap ezért, másnap azért zsörtölődött,

hol magához hívott, hol szobámba küldött.

Ha éhes voltam? Még nem volt kész az étel,

bezzeg ha nem kértem, szedett inkább kétszer!

Egyél csak, egyél!- így ment  minden áldott este,

s hogy fogyott-e a tányérból, folyton csak azt leste.


Vacsora után, mint jó gyerek dolga végeztével

a szobámba mentem, de nem aludtam én el!

A fiókomból éppen egy olló akadt a kezembe,

hosszú volt, vékony és sápadt is a teste.

S ha hiszitek, ha nem, hirtelen meglebbent a függöny,

szinte csalogatott, ahogy hintázott száz gyűrűn!

Ekkor az olló is megszólalt: Bátran, csak bátran!

és én az ollóval a függönybe jó nagyokat vágtam. 

Táncolt is kezemben, keresztbe – hosszába,

minta került hamar a függöny összes ráncába.

Egyél csak, egyél! – bíztattam  csak egyre,

úgy, ahogy esténként anyám velem tette.


Mire hajnalodott, elfáradtam én is,

a függyöny csupa lyuk volt, olyan tíz-húsz centis.

Felfalta az olló!- nem tudtam mit tenni.

Éhes volt, szépen kért, meg kellett etetni.

Kimerülten feküdtem az ágyon, 

és éppen méláztam az éjjeli csodákon,

amikor váratlanul kinyílott az ajtó,

anyám állt elöttem, a minden gondot látó.

Szeme akkora lett, akár egy nagy szilva,

s amit érzett, az arcára volt írva.

Mert úgy szeretett, szótlanul az ablakhoz lépett,

a legnagyobb lyukon át az utcára nézett,

hogy még jobban és még tisztábban lásson.

Nevetése túlcsengett minden hajnalhasadáson.

Legutóbb szerkesztette - Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 197 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.