Farkas Erzsébet : Nincs segítség

Hol van a barát ha segítség kell

Hol van a kéz amely felemel

Térdre rogytam a fájdalom súlya alatt

Éjszakák és nappalok oly hosszúak

Sokan mondják hogy barátod vagyok

De a bajban mind ott hagyott

Nem számíthatok senkire

Csalódtam én mindenkiben

Foglya lettem a magánynak

Szívem vágya hogy szabaduljak

Barátom a Hold és a csillagok
Ők tudják mennyire egyedül vagyok
Legutóbb szerkesztette - Farkas Erzsébet
Szerző Farkas Erzsébet 61 Írás
Már kis korom óta rajongok az irodalomért, és sokszor vettem részt szavaló versenyeken. Két éve kezdtem el foglalkozni a versírással, amikor mély depresszióban voltam, és vulkán szerűen törtek fel belőlem az érzések melyet versben fejeztem ki. Azóta több mint 300 verset írtam. Verseim főként a kitartásról, a szeretet fontosságáról szólnak.