Vandra Attila : A táltos lánya – Előzmények

Elég baj az, és nem jó reklám, ha az író már az előzményekben magyarázza a művét, s ha azt nem is, legalább hogy miként látja a kort, amelybe történetét helyezi. Én mégis ezt teszem. Miért? Mert Észak-Eurázsia történelme legalább annyira fehér foltokkal teli és vitatott, mint a mi őstörténelmünk…

 

Elég baj az, és nem jó reklám, ha az író már az előzményekben magyarázza a művét, s ha azt nem is, legalább hogy miként látja a kort, amelybe történetét helyezi. Én mégis ezt teszem. Miért? Mert Észak-Eurázsia történelme legalább annyira fehér foltokkal teli¹ és vitatott, mint a mi őstörténelmünk…

Miközben genetikai információkra támaszkodva nagyjából valószínűsíthető, hogy az indoeurópai invázió előtt² Nyugat-Európát egy olyan nép lakta, amelynek „legfajtisztább” maradékai a baszkok (ettől még nem biztos, hogy mindannyian baszkul is beszéltek), azt még mindig nem sikerült eldöntenünk (pontosabban többen is eldöntötték, csak más-más irányba), az uráli népek hol is tartózkodtak ez idő alatt.

Egyesek szerint Kelet-Európát uráli nyelvet beszélők népesítették be (mi pedig nagyjából azóta vagyunk itt, amikor még forró volt a földkéreg…), akik az idők során legalább úgy elindoeurópaisodtak, mint a kontinens legnagyobb része. Ha az előző kijelentéssel nem szállok vitába (bár vannak komoly kételyeim) a magyar nyelvű népesség kőkorszaki jelenléte a Kárpát-medencében nekem a dáko-román kontinuitáselméletet (folytonosságot a mai Románia területén, Erdélyt is beleértve) juttatja eszembe. Régészeti adatok tényleg alátámasztanak egy kultúrafolytonosságot (pl. lábas edények), de ez nem jelenti, hogy az itt lakók az évezredek során végig magyarul beszéltek. Amit végleg nem tudok „lenyelni”: mit keresnek ezen elmélet szerint a legközelebbi nyelvrokonaink enyhe mongoloid vonásokkal az Urál túlsó oldalán?

A tudósok döntő többsége az uráli népek őshazáját (Urheimat) az Urál keleti, illetve nyugati oldalára helyezi. Az orosz régészek által, Uelgiban³ feltárt leletek (az ásatásokon Türk Attila magyar régész-antropológus is részt vett) valószínűsítik, hogy a honfoglalást megelőző időszakban magyarok (lehettek a Magna Hungáriában maradtak is!) jártak Nyugat-Szibériában.

Az utóbbi évek kutatásai, és hangtani megfontolások alapján megdőlni látszik az elmélet, mely szerint a proto-uráli népek közül a szamojédek váltak ki elsőnek. Az első szakadás a finn-permi illetve ugor-szamojéd ágak szétválása volt… Akkor kerültünk volna az Uráltól Keletre? Vagy már eleve ott éltek őseink?

Az uráli népek korai szibériai jelenlétére (még a pre-protouráli korban!) utalnak a korai kapcsolatok (kölcsönszavak) a jukagir nyelvekkel (Észak-Kelet Szibéria)[4], és a tipológiai hasonlóságok az altáji nyelvekkel, például: magánhangzó-harmónia, agglutináló jelleg, mássalhangzó-torlódás kerülése, a számok logikája (a kilenc és a nyolc elnevezése tízmínuszegy illetve tízmínuszkettő alakú, mert feltehetően előzőleg nyolcas számrendszert használtak). Egyesek az ural-altáji nyelvcsaládba sorolják mindahányat. A nyugat-szibériai jelenlétet támasztják alá a proto-árja kölcsönszavak is (például hét, száz, tíz), amelyekre feltehetően a Poltavka-kultúra (Kazahsztán) szomszédsága adott lehetőséget.

A korai altáji kapcsolatainkra utal a zenénk is. Engem mellbe vágott, amikor a youtube-on ráleltem a Kerekere című csuvas népdalra, melyben mintha egy ősi magyar dallam köszöntött volna vissza rám.[5] Nem az én botfülem hallott félre. Ezt egy csuvas chatpartnerem igazolta: a csuvas és magyar zene rokonságát már Kodály Zoltán és Vikár László is felfedezte, s megállapították, hogy ősi, pentaton dallamaink keleti eredetűek. A sárga ujgurok (jugurok) zenéjét hozták fel példának (arra nem találtam rá a netten). Nem véletlen, és ezt a népmeséink támasztják alá, melyeknek hasonmásait megtaláljuk egész Mongóliáig és a mai Kínáig, és egyesek (csuvas, tatár, mongol, monguor, jugur) nem mutatnak jóval nagyobb különbségeket, mint ami megvan például a Fehérlófia mese Kárpát-medencében megtalálható húsznál több változata között. E mese elterjedése pedig megáll Burgenlandnál… Lőrincz László szerint a mese tibeti eredetű (első előfordulása egy XVI. századi tibeti mesegyűjtemény), onnan került Mongóliába, majd a török népek közvetítésével hozzánk.[6] Engem viszont meggyőz Uray-Kőhalmi Ágnes (ellen)érvelése: „Az eredetmítoszoknál nem annyira a narratíva tartalmazza az etnikum eredetére vonatkozó adatokat, hanem az is, hogy a narratíva egyes elemei milyen kulturális környezetből származnak.”[7] Márpedig ez sámánisztikus elemekkel és szexuális szimbolisztikával (Hétszűnyű Koponyányimonyok = nagyheréjű) teli mese nem jöhetett létre se a buddhizmusban, még kevésbé kereszténységben és az iszlámban. Gyökerei Észak-Eurázsia sámánisztikus (esetleg a sztyeppe tengrista) hitvilágába vezetnek. Mielőtt bárki is ünnepelné a hunokkal való azonosságunk megkérdőjelezhetetlen bizonyítékát, felhívnám a figyelmet, hogy a felsorolt népek mongol, török és uráli nyelveket is beszélnek… Csak ősi vallásuknak voltak közös (átvett) elemei. Amit e közös zene-, mese- és hitvilág igazol: létezett egykor kapcsolat az altáji és uráli népek közt… Mikor? Hol? Ez nyitott kérdés marad, bár Nyugat-Szibéria tűnik a legvalószínűbbnek.

Legkevésbé ismert viszont az az elmélet, amely nagyon meredek állítással hökkenti meg az olvasót, de egyre több támogatója akad: az uráli népek őshazája a Liao folyó völgye… Igen, Kínában, a koreai határ közelében! [8] A szőke finnek által beszélt nyelv valahol Kelet-Ázsiában, a Csendes-óceán partján mongoloid környezetben született… Ezt az első látásra több mint meghökkentő állítást legalább két kemény érv támasztja alá. Az egyik a fésűs kerámia kultúrája. A fésűs kerámiák i.e. 6400 körül a Liao völgyében jelentek meg először, a xinglongva kultúra idején, Koreában i.e. 4000 körül találkozunk vele (Jeoulmun edények), de nagyjából ugyanakkor elérik a Skandináv félszigetet is és a finnugor (balti és volgai finn) népekhez kapcsolják a régészek. Ám találkozunk vele a Volga felső folyásánál, a Kama völgyében, Dél-Szibériában, a Bajkál-tó környékén, és a Mongol-fennsíkon is… [9]  Létezett egy második „selyemút” az ismertebbtől északabbra, amely a Jekatyerinburgi hágón szelte át az Uralt. A XIII. században a tatárok mindkettőt használták Kelet-Európai hódításaik során. Bokovenko és Zasetskaia, az Ermitázs tudósai 1994-ben térképezték fel a xioungnuk (hunok) vándorlását[10], mely szerint a hunok is használták a Jekatyerinburgi hágót Kelet-Európa meghódításakor. Elég sok Hun üst került elő arról a vidékről. Hasonlót közölt Érdy Miklós is a DSCA Journalban 2008-ban.[11] Ez igencsak megkérdőjelezi az ortodox finnugristák állítását, mi szerint égvilágon semmi közünk nem lenne a hunokhoz…

 

Talán véletlenek összjátékának tartanánk, ha nem támasztanák alá ezt genetikai bizonyítékok is.[12] Az Y kromoszóma N1c génje valamikor 15-20000 évvel ezelőtt jött létre valahol Indokína és Dél-Kína környékén.[13]  Nagy arányban volt jelen a Liao völgyi xionglongva civilizációban. Ám nem csak ott, hanem a fésűs kerámia „útján” a mongolokban, szibériai és volgai tatárokban, baskírokban, csuvasokban, permiekben és a balti finnekben is nagy arányban van jelen, de legnagyobb mértékben a szamojédekben és a jakutokban. (A krími tatárokból[14] viszont hiányzik!) A gén nagyjából egyszerre jelenik meg a fésűs kerámiákkal… Például a Káma-kultúrába i.e. 4500-5500 körül érkezett meg. Egy érdekesség, míg Közel-Keleten a mezőgazdaság megjelenése megelőzi a fazekasságot, a fésűs kerámiához kapcsolható kultúráknál ez fordítva van. Feltehetően a fazekasság tudományát a közel-keletiek Közép-Ázsiából importálták (akárcsak a solymászatot), ami alaposan megtépázza a „kultúra közel-keleten született” előítéleteket. A többi kultúráról írásbeliség híján kevesebbet tudunk…

Érdekes módon támasztja alá ezt az eredetet a legendavilág. Az obi-ugor Por frátria éppen úgy egy medveanyától származtatja magát, mint az Amur-völgyi olcsik.[15] 

E két egymást erősítő információ egy i.e. 4-7 évezred környékén lejátszódott népvándorlást igazolnak, amelyet a zene-, mese-, monda- és hitvilág remekül támasztanak alá.

Mellbe vágta a finnugor elméleten felnőtt magyar közvéleményt, hogy ez az „uráli” gén a magyarokból gyakorlatilag hiányzik. Az ugor-török háború ismét fellángolt… Itt a bizonyíték, semmi közünk a finnugorokhoz! Igen ám, de a „hunisták” figyelme a genetika iránt itt megáll… Legalább olyan kevés közünk van (genetikailag) a török népekhez is. A csuvasok és tatárok közt szintén rendkívül magas az uráli gén aránya, és genetikailag jobban hasonlítanak a finnugorokhoz, mint a többi török néphez, a csuvasokból legalább úgy hiányoznak az „ázsiai” gének, mint belőlünk az N1c vagy az ázsiai gének, amelyek a török népekben megvannak… Eltörökösödött uráliakról, talán ugorokról van tehát szó. Nincs kizárva, hogy a csuvasokban a ma már török nyelvet beszélő őshazai (Magna Hungária) magyarokat tisztelhetjük. Mellékesen, bár kisszámú példa alapján, úgy tűnik, a honfoglaló magyarok közt az N1c génnek az aránya sokkal nagyobb. Egy elitről van tehát szó, akik genetikailag beolvadtak a kárpát-medencei szlávok és avarok maradékaiba (mint az egykor török nyelvet beszélő bolgárok a szlávokba), de nyelvüket átadták az „őslakosoknak”, akárcsak a rómaiak a meghódított „barbároknak”. A később betelepülő (és beolvadó) indoeurópai jászok, europid (kaukazoid, szőke!!!) kunok, szászok, svábok, románok, stb. tovább „hígították” az N1c génállományunkat.

Az obi ugorok ősi hitében két elem is utal a távol-keleti kapcsolatokra. A mi Babba Máriává metamorfozálódott ősi hitünk Boldogasszonya obi-ugor (manysi) megfelelője Ugra Fényes (Arany) Asszonya, akit Paul Stonehill Chooros Nai Ankival azonosít, ahol anki =anya, nai =(isten)nő, de lángot, tüzet is jelent, chooros pedig óceánt.[16] Irina Karapetova és Karina Solovyova kutatásai szerint Chooros Nai Anki az „égi tűz és minden élő istennője”, a „leghatalmasabb isten” és a „keleti tüzes óceán istennője.”

Hogy nem véletlen, azt a permi (komi) mitológia is alátámasztja, hiszen hitük szerint a világ egy kacsatojásból jött létre. Abból szóletett En és Ömöl, a jó és gonosz szellemek, és az ősóceánból kiemelték a világot.[17]  Érdekes, miként kerül Eurázsia közepén lakó népek mitológiájába az óceán…

Bár véletlen szóhasonlóság is lehet, a hanti mitológiájában szerepelnek az óriás vérfarkasok, a menkvik, amelyeket Numi Turum teremtett Kaltesh Anki (Chooros nai anki hanti megfelelője) védelmére. A kínai Északi Dinasztiák a mongolokat Mengwu Shivei (Mongol Xianbei) néven említik… Vajon a farkas-kultusszal rendelkező mongolok (teremtéslegendájukban egy nőstény farkas neveli fel Nequzt és Qijant, akik a mongolok ősei lettek[18]) ősei az ugorok őseinek a segítségére siettek? Talán lóháton jelentek meg, s ettől óriások?

Ha már szóhasonlóságnál és kissé meglepő véletleneknél tartunk, az Obtól keletre több olyan népet találunk, melyeknek neve a magyarok-hungárok-ugorok nevére emlékeztet: monguorok[19], sárga ujgurok (jugorok[20]), dzungárok[21] s talán még a mandzsu is ide sorolható… A névegyezések nem lennének meglepőek, ha e népek zenéje (pentaton dallamai) és népmeséi (lásd a monguor Feketeló fia mesét) nem hasonlítana annyira a miénkhez… Talán népünk nevét is keletről importáltuk?

Ám az N1c Y kromoszómához köthető (férfi) gén vándorlásának nincs párja a női gének közt, mitochondriális mtDNA (anyai) gének nem vándoroltak.[22] Hódító férfiak vitték magukkal, nem igazi népvándorlásról van tehát szó… Amit sokan nem vesznek figyelembe, az a lehetséges nyelvcsere, és ennek különböző formái:

— A hódító elit beolvad a meghódított többségbe, bár esetleg a nevüket megtartják (lásd: bolgárok).

— A legyőzöttek átveszik a győztesek nyelvét, és beolvadnak. A vegyes házasságban használt nyelv a domináns nemzeté lesz. A kisebbség kénytelen megtanulni a többség nyelvét, fordítva nem (lásd Erdély elrománosodása, a nem tudás diktatúrája).

— Egy kisebbség betelepül egy többség közé, és átveszi annak nyelvét és fokozatosan „eltűnik” (kunok, jászok).

— Egy nyelv kommunikációs eszközzé válik egy többnyelvű környezetben (lingua franca) és fokozatosan a családokban is használatos nyelvvé válik. A kialakult hibrid, u.n. pidgin [23] nyelvet a következő generáció esetleg anyanyelvi szinten tanulja meg… (lásd: a hun birodalomban a gót volt a lingua franca). Kialakulhat egy tájszólás, vagy mi több, talán a nyelvcsalád új tagja születik meg.

Amikor egy egyén vagy közösség nyelvet vált, annak teljesen más mechanizmusai vagy törvényei vannak, mint a szókölcsönzésnek. Finnugor őseink átvették a török nyelvű népektől a háziállatok és állattartás szavait, a szlávoktól a mezőgazdasági kifejezéseket, de attól még ugyanúgy foglaltuk a szavakat mondatba, mint azelőtt. A névelőt továbbra is a szó elé, a ragot a szó mögé tettük (indoeurópai nyelvekben ez fordítva van). Mondjuk, ha a finnugor mony helyett egy más szót, például a tojást használom, attól még ugyanolyan ragokat teszek hozzá, és a húgyozni ige helyett használt német pisilni igét is a magyar nyelv szabályai szerint fogom ragozni. Ám ha románul kezdek beszélni, már a román nyelvtan szabályait követem, még akkor is, ha néha magyar szavakat kavarok a beszédembe. Ha nyelvtanilag tökéletesen beszélem is a románt, a hangsúlyom úgyis elárulja magyar mivoltomat. Lásd a kun ő-zést (öttem könyeret möggyel) a besenyő ie-zést (sziep kiek az ieg), amely fennmaradt, bár már csak a helynevek (pl. Bara su = Brassó) és a történelem emlékezete őrzi a magyarságba beleolvadt kunokat és besenyőket.

Mekkora lehetett egykor őseink hazája, Ugorföld (Yugra)? Bár az obi-ugor nyelvrokonaink alig harmincezren vannak, „országuk” a Manysi-Hanti Autonóm Terület — Yugra hatszor akkora, mint a mai Magyarország. Másfél millió lakosa van, főleg oroszok és tatárok. A fiatal ugorok (manysik, hantik), főleg a tanultabbak, már szívesebben beszélnek oroszul… A tatárjárás és az évszázados obiugor-orosz háborúk (szinte fél évezreden át álltak ellen az orosz hódításnak — Szibéria legalább annyit köszönhet nekik, mint Európa nekünk, ha a török hódításra gondolunk), a tőlük északra lakó szamojédekkel vívott háborúknak köszönhetően igencsak megfogyatkozott a terület is, és a nyelvet beszélők még inkább. A szocializmus áldását már ne is említsük…

Ha hihetünk Mikesy Gábornak [25], akkor az ugorok őstörténetében: „a Kr. e. 1. évezred (…) a legkevésbé ismert. Az obi-ugor népek hatalmas területen alakulnak ki: észak-déli irányban az Ob torkolatvidékétől a sztyepp és a ligetes sztyepp határáig, kelet-nyugati irányban az Ob medencéjétől az Urál európai oldaláig. Más hatások dominálnak északon és délen. (…) Északon a tundrai népekkel erősek a kapcsolatok, délen pedig a nagy népvándorlás érezteti hatását: török nyelvű népek érkeznek, az előmagyarság pedig elhagyja az együttélés térségét.”

Hogy mekkora szerepe lehetett a sztyeppei (török nyelvű) lovasok megjelenésének, ahhoz ismét Mikesy Gábort idézem: „Az obi-ugorok folklórjában, anyagi kultúrájában és társadalmában érdekes ősrégi gyökerű kettősség figyelhető meg, amely valószínűleg az obi-ugor etnogenezis két szálára vezethető vissza. Mindkét nép két frátriára (több nemzetséget magába foglaló exogám házassági csoportra) oszlik, amelyek neve monť/moś, illetve por. Az obi-ugor folklór egy része a lókultusz, másik része a medvekultusz köré csoportosítható. Két fajta tegez található náluk: az erdei vadász népekre jellemző hátra akasztható típus, és a másik, övre szerelhető, amely a sztyeppi lovasok sajátja. Az obi-ugor etnogenezis egyik szála az Urál északi és középső része, valamint az Ob medencéje között elterülő tajgához kötődik. Az Urál keleti oldalán talált Kr. e. 2. évezredi, halász-vadász kultúrára utaló sziklarajzok, és az obi-ugorok jelenkori díszítőművészetének több mint feltűnő hasonlósága igazolja egy, még az uráli alapnyelvi egység korából eredő archaikus kultúra és népesség továbbélését az obi-ugorokban. Az obi-ugor etnogenezis másik szála arról a hatalmas ligetes területről indul, ami az Urál déli részétől az Ob felső folyásáig terjed a Tobol, Isim és Irtis folyók vidékén. Itt élhetett az uráli egység megszűnése után az ugor közösség.”

 

E kissé hosszúra sikerült bevezető után „A táltos lánya” az ugor-magyar szétválást megelőző időkben játszódik. Már egy ideje török nyelvű sztyeppei lovasok élnek a környéken a Jenyisszej (Kb. 1000 km), vagy amint ők nevezik az Ene-sai (szarvasünő-folyó) irányából… nagyjából 60 km/napot számolva [26] ez tizenhat nap… Hiszen a lónak pihennie és ennie is kell. Ám a „környék” az nem a folyó partját jelentette, főleg a nomád állattenyésztők számára… A Jenyiszej „környéki” sztyeppe az Abakán-hegyekig tart.

 

Mi is történik a világban ekkor?

I. e. 700 körül megalakul az Alchaemida perzsa birodalom, i.e. VI. században a médek legyőzésével nagyhatalommá válnak. 

Tőlük északra i. e. 700 körül a szkíták a kimmerek legyőzésével átveszik a sztyeppén az uralmat. Indoárja, iráni nyelvet beszéltek. Északon a szkíta törzsszövetség területe egészen az uráli népekig terjedt. E korból származó szkíta leleteket megtaláljuk a Kárpát-medencétől egészen Ordoszig (Belső-Mongólia, ma Kínához tartozik). A görögök szkítáknak neveztek minden sztyeppei népet, miközben a perzsák szakáknak, de megkülönböztettek legalább négyféle népet közöttük.

Nyugat-Mongóliát feltehetően indoeurópai nomád állattenyésztők („szkíták” vagy Jüecsik) népesítik be.

Kínában a Zhou dinasztia uralkodik. A történelem ekkor még nem hallott a Xiungnuról, a hunok feltételezett őseiről, ők csak a harmadik évszázadban jelennek meg a történelem színpadán. Ők is kétfélék, a keleti xiungnuk proto-mongol, a nyugatiak proto-türk nyelvet beszéltek és ott éltek valahol a mai Mongólia területén.

Tuyühu (Tuyuhun) khán még nem vezette ki a monguorokat a Liao völgyéből (ez csak i. e. 284-ben történik meg).

Az ujgurokat először i.e. 300-ban említik a történelmi források, őseik még nem költöztek a Bajkál-tó és a Jenyiszej környékéről a Tarim-medencébe.

A kirgizek ősei még a Jenyisszej (Ene-sai) völgyében laknak.

A Zsüan-Zsüan (tatár) kaganátus megjelenésére még egy évezredet kell várni…

Az ugorok rég leváltak a finn-permiekről és a szamojédekről, és az utóbbiak szomszédságában élnek Nyugat-Szibériában főleg az Ural és Ob között, de területük átnyúlik az Urál nyugati és az Ob keleti oldalára is. Pontosan meddig, azt nehéz eldönteni, mert az akkori lovas-nomád pásztor törzsszövetségek soknemzetiségűek voltak, lásd a szkíták, hunok, hszioungnuk, türkök, mongolok, stb. Mi csak a vezető elit nemzetiségét ismerjük.

Eközben Európában virágzik a görög civilizáció. Trójának már rég se híre, se hamva. A görög kereskedők eljutnak a Csendes-óceánig a selyemúton.

Róma köztársasággá alakul, de még nem nagyhatalom.

Asszíria és Babilon Perzsa fennhatóság alá kerül.

Az már nagyon rég történt, amikor a „kulturált” Közel-Kelet (Egyiptom, Sumér, Babilon, Asszíria) olyan ismeretekkel gazdagodott a „barbár” eurázsiai sztyeppe (Ural-Altáj) világából, mint a ló megszelídítése (mely forradalmasította a kereskedelmet), a solymászat, a fazekasság, s talán a kerék is, bár az utóbbira nincs perdöntő bizonyíték. Ez az, amiért én büszke vagyok finnugor őseimre, büszkébb, mint arra, hogy Attila hunjai meghódították a fél világot.

Ami vallásilag jellemzi az akkori kort:

— Kereszténységről, iszlámról még senki sem hallott akkoriban. Buddha ekkoriban van születőben, az egyetlen valóban monoteista vallás az a zsidó. A görögök politeisták, a perzsák zoroaszteriánusok, bár ez új vallás akkoriban, a sztyeppei tengrizmus is nemrég született meg. Észak-Eurázsia népeinek hite az ősi sámánizmus valamely formájához köthető.

 

Nos, a történet ekkor játszódik, az ugor-türk „választóvonal” két oldalán, valahol az Ob és Jenyiszej környékén.

 

[1]A helyzet az, hogy ami a korai középkort illeti, írásos források szempontjából hatalmas „vakfolt” található Eurázsia térképén: a Volga-Urál térség, a kazah sztyeppe és az attól keletre eső nyugat-altáji terület, illetve Szibéria írott források alapján alig „látható” (Türk Attila – https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=847287398637432&id=712131348819705 )

2 A Samara Kultúrát (I.e. 5500-4800, kicsit délebbre a Volga-kanyartól) az indoeurópaiak bölcsőjének tartják, innen rajzottak szét meghódítván a világot Indiától Izlandig, majd észak-Eurázsiát és a többi kontinenst is.

3 A Jekatyerinburgi hágó közelében, mely Magna Hungariát köti össze a Hanti-Manysi Autonóm területtel, mely mellékesen kétszer akkora, mint Románia, és hatszor akkora, min Magyarország…

4 Rédei Károly: Samojedische und obugrische (ostjakische) Lehnwörter im Jukagirischen. Specimina Sibirica 12. 231–42. http://bollakalman.hu/Kiadvanyok/NyPFuzetek/PkFuz_PDF/RedeiK.pdf

5 https://www.youtube.com/watch?v=uBbp340bJCk

6 http://mek.oszk.hu/09700/09786/html/#13

7 http://kcst.hu/keletkutatas/Keletkutatas_2009-osz.pdf

8 https://en.wikipedia.org/wiki/Proto-Uralic_homeland_hypotheses

9 https://en.wikipedia.org/wiki/Comb_Ceramic

https://en.wikipedia.org/wiki/Pit%E2%80%93Comb_Ware_culture

10 http://s155239215.onlinehome.us/turkic/btn_Archeology/HunAnabasisEn.htm

11 http://www.centralasien.dk/joomla/images/journal/DSCA2008.pdf

12 http://www.eupedia.com/europe/Haplogroup_N1c_Y-DNA.shtml

13 http://www.nature.com/ejhg/journal/v15/n2/full/5201748a.html

14 http://www.theapricity.com/forum/showthread.php?76455-Crimean-Tatar-autosomal-DNA

15 http://finnugor.elte.hu/tortenelem/Egyesnepek/Obi/obi.htm

 14 Books link

16 https://jeremymilburn.wordpress.com/tag/ob-ugric/

17 https://en.wikipedia.org/wiki/Komi_mythology

18 https://en.wikipedia.org/wiki/Ergenekon

19 https://en.wikipedia.org/wiki/Monguor_people A monguorok a Liao völgyből származnak, nevük mongolt jelent, mongol nyelvet beszélnek

20 https://en.wikipedia.org/wiki/Yugur akadnak közöttük török és mongol nyelvet beszélők.

21 https://en.wikipedia.org/wiki/Dzungaria Neve bal kezet jelent és mongol (oirát) nyelvet beszélnek.

22 http://www.nature.com/ejhg/journal/v15/n2/full/5201748a.html

23 https://en.wikipedia.org/wiki/Pidgin

 

24 https://en.wikipedia.org/wiki/Khanty-Mansi_Autonomous_Okrug

25 http://finnugor.elte.hu/tortenelem/Egyesnepek/Obi/obi.htm

26 http://www.lovasharc.hu/index_elemei/dr%20szebenyi/szk%20keret%202.html

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 709 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miutén két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban korházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam klmiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakcióanalzis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.