Varró Brigitta : Újratervezés 2. rész

 

 

A következő napok borzasztóan teltek. Kattogott az agyam, hogy is lesz ezután?

A távolság köztünk kilométerekké nőtte ki magát. Ilyen messziségből esélytelen meghallani a másik hangját. Így aztán kínos csend költözött fájdalmaink közé. S közben jártak a gondolataim.

A konyhában ültünk.

Átölelt. A végén kis ütögetéssel a fenekemen jelezte, hogy szabadulna már. Ennyi elég volt.

Hárman voltunk az ölelésben, ahogy hárman feküdtünk a hálószobaágyon is.

Szeretkezéseinkbe idegen formulák tolakodtak be, soha nem használt mozdulatok. Hónapok óta érezhető volt ez a keserű hármas. Kezdtem nem tudni, hogy hol érek véget én, és hol kezdődik a másik nő.

Egy-egy rövid időre, tisztán kivehetően ott volt az arcnélküli lány, és az orgazmus pillanatával mindig magával vitt a lelkemből egy darabot. Lassan üressé váltam, és magányossá.

Hétvégére elutazott. Azt mondta, hogy szakít vele. Engem szeret. Ez a két nap maga volt az örök végtelenség. Vajon tényleg szakít vele? Vagy csak nekem mondja ezt?

Megjött. Boldogan vártam. Azt hittem, hogy ő is boldog lesz, de nem láttam örömöt az arcán.

— Beszéltetek? — kérdeztem.

— Igen. Megbeszéltünk mindent — válaszolta. — Még táncoltunk is, teljesen barátian.

Hm. Táncoltak. Beletáncoltak az életünkbe. S vajon meddig tart a táncuk, amit ők táncolnak? Meddig lesz dal a lelkükben? S én kibírom-e addig?

Csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ki ez a nő!? Ki lehet?

Azon a héten a sógornőm jött hozzánk. Nagyon jóban voltunk. Alig vártam, hogy átöleljen és megnyugtasson, ahogyan egy reszkető gyermeket az anyja.

— Mi történt? Mondd már!

— Vége, mindennek vége.

Elfáradtam, elnehezültem, mire sírással küszködve újrahaltam azt a rémes napot.

— De mit mondott, ki a nő?

— Azt mondta, hogy egy kolléganője. Nála fiatalabb, és egy gyermeke van. A nevét nem árulta el — zokogtam.

— Tudod a számát?

— Igen, elmentettem.

— Muti… Basszus, ez a szám ismerős nekem!

Előveszi a telefonját, keresget a számok között.

— Megvan!

 

 

Legutóbb szerkesztette - Varró Brigitta
Szerző Varró Brigitta 0 Írás
"Ki minek gondol, az vagyok annak... Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja. S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, Mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt saját magadról." (Weöres Sándor) Köszönöm szépen Ilcsinek, hogy itt lehetek. Írásaimban leljétek örömötöket :-)