Thököly Vajk : Kezem nyújtom…

Kezem nyújtom, mennyi emlék

köszön vissza, ím reám,

kilenc és fél ujjam alatt,

nem mosolygott egy se rám.

 

Üdvözölte körfűrészem,

de az durva volt vele,

tűzzel, vassal bélyegezték,

fejsze vágta kétfele.

 

Körömházát viharverte,

összerakták romjait,

fala görbe maradt máig,

kitámasztva csontjait.

 

Volt, amikor átkozódott,

(mért-e sors jutott neki?)

nem integet már közelről,

csak a távolból meri.

 

 

De a pennát még megfogja,

gondolatot közvetít,

papír eddig nem bántotta,

ezért rója lapjait.

 

Megkérgesedett udvarán,

eszik, iszik, dolgozik,

megsimogatja kit szeret,

Istenhez imádkozik.

 

Kezem nyújtom, mennyi emlék

köszön vissza, ím reám,

kilenc és fél ujjam alatt,

megannyi mosolygott rám.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk