Vers

Tristi munere

Már túl régóta akarom, Már túlságosan akarom, Görcsössé vált ámokfutás, Az álmaim után futás.   Álmok, óh, mond mire valók, Csak gyötrő szenvedéshez jók, Láthatod, mit nem érhetsz el, Láthatod, kit nem érhetsz el.   Amíg párnáid közt alszol Körülleng [… Tovább]

Vers

Nosztalgikus ketyegés

Szinte már Csak a versillatú tagadás A földhöz ragadt vigalom  A szex  A kenyér a bor És az ellopott felső után hajított alsó Mi létezik   Ki most is Tűnődve felfelé néz A szeleknek áldozott Bárányfelhőkben Egy ideig tán  Láthatja [… Tovább]

Vers

Kontraszt

Kontraszt                        Koosán Ildikó mikor a jég hátán rekedtekerejük határán túl képeseklétcélt teremtenimostoha élettérben szorultan is elégedettekkivételes adománya a sorsnakelviselik  sivár világukatboldogságtudattalhiszen  nem ismerik mi zajlik a tágabb környezetbena parton túlahol a győztes elégedetlenek minden jóval megrakotttálak miniatürizált művészi megjelenésétsem találják eléggé [… Tovább]

Novella

A feleségek a szívükkel…

  Valami baj van, valami nem kerek! Éreztem, de megpróbáltam nem gondolni rá. Igyekeztem az iskolába a kislányért. A nagyfiúért majd később jövök vissza, mert ő még különórán, és utána edzésen lesz. János mostanában sokat túlórázik. Nem ér rá elhozni [… Tovább]

Vers

És fény simult

és fájt a csönd  a búcsú némasága különös hallgatásba zárta  a teaillatot  megszépítette  a múlt ringatása mikor még nem kegyelemből  szerették és nem csupán a testét mikor nem csak annyi volt  egy-egy szombat este mint koldusnak a kenyér némán odavetve  [… Tovább]

Vers

Műteremben

 Koosán Ildikó Műteremben                    Sz.G.-nak  Közelebbről még ismeretlen;Névtelen szoborhoz aktmodell a teste;  már skicceli rutinos kézmozdulattal   elnagyolt  vázlatát  a szobrász,formát, arányt, perspektívát keresve,több látószögből távolról mustrál, tapogat végig dudort, mélyedést, arcvonást, rácot, árnyékfolt-hatást, s a győzelmi pózban merevült alak dimenzióit másítja a tervhez; átformálódik [… Tovább]

Kisregény

MESÉL A MÚLT – Karcsi és Aranka 3.

  Naplótöredékek   „Isten nevében kezdem, és a jobb jövő reményében, Budapest. 1933. szept. 4-én érkeztem, a 19-es villamos vitt a Rottenbiller utcáig, ott leszállva a Katolikus Legényegyletbe gyalogoltam a két elég súlyos bőrönddel.  Jelentkeztem az irodán, négyágyas szobában kaptam [… Tovább]

Vers

Szerelemből…

    Megtanulnád jól csinálni, el nem rontani?Hagynád lényegem majd végül annak, mint ami?Nem nevetnéd mondatom, ha bent zavart a kép,és, ha ráncaim születnek, úgyis kellenék? Kételyek között szomorkán lennél biztatóm?Elgondoltad, merre vinné szellő csepp hajónk?Hajkoronám, hogyha egyszer dacból vágatom, [… Tovább]

Vers

Céltalan

Elsodort az árA part rég messze márCéltalan hajózok a bánat tengerénMár nincs célom mit elérhetnék én Fárasztó egyedül evezniPróbálok az örvényből kijutniHiábavalónak tűnik mindenKüzdeni már kedvem sincsen A magány örvénye vesz körülMiért küzdjek én egyedül?Feladtam már rég a harcotFájdalmasan élek [… Tovább]

Elbeszélés

Újratervezés

Nyugalmas életünk egy pillanat alatt ténylegesen megváltozott. Igazából a változás már jó ideje zajlott a felszín alatt. Csendben, észrevétlenül, s most olyan hirtelen vált láthatóvá, akár a hosszú tél után a világosság. Egyszer csak feltűnik, hogy már nincs olyan sötét. [… Tovább]

Mese

Az aranykulcs

A mese egy zeneiskola kérésére, „Tavaszi vidámságok” c. koncertre készült, előre megadott szavakkal, kifejezésekkel. Ezekhez egy-egy zenemű kapcsolódott, s a mese felolvasása közben a gyerekek bemutatták tudományukat, zongorán eljátszották a szülők nagy örömére. Kép a netről   Egyszer, télvíz idején, [… Tovább]

Vers

Mefisztó dala

“De milyen áron? Hogyhogy milyen áron? Mindenáron!” (Kern András: Guváti) Szabadság szerelem Addig szerelem Amíg bírja A kezem   Ó Faust Ne mondd ki Már ne mondd ki Hisz bal orcád után Enyém a jobbod is   Recseg ropog Düledezik [… Tovább]

Novella

Bodri, a fenevad

Nénémék valakitől kaptak egy aranyos szőrgombóc képében megjelenő, legfeljebb egy-két hónapos keverék kan kutyát.    A háború eseményeiről csak elbeszélésekkel vegyes képeim vannak. Arra viszont határozottan emlékszem, hogy Nagy Lajos nagybátyám és Piroska néném — anyám nővére — negyvenöttől bizonyosan [… Tovább]

Vers

Ó, hol van?

A veronai autóbusz-baleset áldozatainak emlékére, kegyelettel. Ó, hol van a derengő gyermeki béke, a türkiz égbolt angyal-ragyogása az ébenfekete éjszaka után, mikor a derűs hold jeges udvarán áttör a félszeg hajnali pír?   Most tűnik a fényben, és rettenetes a [… Tovább]

Vers

Melódia

Szürke falakról álmodom nappal, a valóság riaszt fel éjjelente. Talán véletlen lenne vagy csupán szimpla talány, hogy nem múlik a múlt, kattog az agyam jobboldalán. Míg közhelyekké formálódnak a szavak, vajon nyújthat-e vigaszt a jelen, ha önmagam színes buborékok helyett [… Tovább]

Vers

Képzelgés

Magamban ülök a plafonon, Órák óta tartó láz gyötör, A hideg ráz, testem elhagyom.   Üresen áll már a szerkezet, Nincs benne már semmi, ami él, Sem a harag, sem a szeretet.   Hangtalanul, nyersen csak ott áll, Nem is [… Tovább]

Mese

A másik oldal 2.

II. Fejezet: Furcsa nappal, különös álom   Amikor felébredt azonnal kiderült számára, hogy a nem éppen bájos nénikéjének egész nap rossz napja lesz. Nyílván az éjszakai zenebona miatt haragudott, amiért Patrik most kénytelen volt viselni a következményeket. Igaz, a történtek [… Tovább]

Vers

LÁTOD-E?

  M. Laurens LÁTOD-E?   Láttad-e már ébredezni az erdőt, mikor még félig szendereg? Mikor nyújtózik és sóhajt egyet, s ködpárából szül hajnali felleget.   Láttad-e már a Szent Hargitát, mikor felejti az éj, múló sötétjét és hajnalpír simít minden [… Tovább]

Vers

Fárosz

Fárosz Koosán Ildikó  Így kell, csak lezseren, furán,leszel  sorok  mögött a festménya szavak nyilvános tárlatán,aktfotó, s ez így van rendjén; hitedben semmi  alázat,felülmúlhatatlan képzelets irónia a Prokrusztész ágyad,a mester,ki  együtt él  veled; ösztökél, magadra ébreszt,utána nyúlsz, boldogan hagyja,feloldoz erkölcsöt, szemérmet,egy szajha,magát áldozza fel; egekbe, mocsokba kísér,őröd, [… Tovább]

Vers

Végső visszaröpülés

(Evokáció Pilinszky János, Egyenes labirintus c. versére) néha elképzelem milyen lesz akkor olyan magasra szállni hogy meglátom magam az ég tükrében talán úgy lesz mintha közben  mi sem történt volna mintha örökké tartana  a repülés vagy talán egészen mást jelent  [… Tovább]

Vers

Puccinit hallgatva

A fotón: Kincses Veronika látható Puccini: Angelica nővér c. egyfelvonásos operájának címszerepében Miközben Angelica nővérsiratta fiát elfojtott érzelmekrobbantak ki bennem.Megjelentél, mint éles látomás,a világ megfordult s mint burkából kipattant magúgy törtek fel belőlema megkövült könnyek.  

Vers

Egy napon majd…

  Ha, egy napon majd megöregszem, és erőm elhagy, nehezen lépek, kezemből kiejtem majd poharam, elfelejtem merre kell mennem, szemétbe dobom a mosatlant, vagy ablakot nyitok, ha zuhog az eső, és csurom víz lesz az ágyam… gyermekem kérlek, ne szidd [… Tovább]