Győrfi Gergő : Díszítsd, díszítsd

Lófrálhatsz térdig a falevelek között
rugdoshatsz merev köveket a stég mögött
ragyoghat még az ősz és tűzhet még a Nap
te attól félsz hogy csak az árnyékod maradsz
szerinted sosem voltál senki és semmi
és mégis félsz az árnyékodnak is lenni
hihetsz bármiben tagadhatod ugyanazt
mégis a könnyeid formálják utadat
feladhatod a léted elleni harcod
mégis a könnyeid formálják az arcod.
Én akkor is csak a szemedtől kérdezek
csak a lelkedben keresem az érveket
én akkor is csak a lelkedtől kérdezek
csak a szemedben keresem az érveket.
 
Formálhatsz pózokat remeghetsz tetteket
nyúzhatod feszítheted pőre testedet
festhet rád sós maszkokat az édes könnyed
mert élni nehéz halni gyávább és könnyebb.
Én akkor is csak a szemedtől kérdezek
csak a lelkedben keresem az érveket
én akkor is csak a lelkedtől kérdezek
csak a szemedben keresem az érveket.
Léted vasgolyóit lábadon húzhatod
csontig rágott tested mocsárban nyúzhatod
telíthet pezsgéssel feszítő levegő
ha kezed fejedbe csak félelmeket lő.
Én akkor is csak a szemedtől kérdezek
csak a lelkedben keresem az érveket
én akkor is csak a lelkedtől kérdezek
csak a szemedben keresem az érveket.
 
Húzhatsz maszkos képtelen diákat képedre
díszítheted léted ékekbe ékelve
hazudhatsz képdiagnózist hamisítva
tátoghatsz néma pantomimben visítva
csak a szemed éltetheti az életed
csak a lelked csengése lehet fényesebb.
A töltés mögött a stég mögött ősrököny
a gát mögött a léted mögött könny görög
falevelekbe csavart kövek cseppfények
áldássá szentté facsarított szennyképek
vérző árnyékra szitált szürkék feketék
kisbolygó eszmén kitaszított remeték
vérző rozsdájukat nemesként áltató
árnyékká silányult felszentelt álcaszó
mögöttük pilleként lebegő vasgolyók
stabil szoborrá emelt csalárd imbolygók
csak a szemed éltetheti az életed
csak a lelked csengése lehet fényesebb.
Én akkor is csak a szemedtől kérdezek
csak a lelkedben keresem az érveket
én akkor is csak a lelkedtől kérdezek
csak a szemedben keresem az érveket.
 
Tettethetsz bármit testetlenítheted magad
sósavban meszesítheted elfásult agyad
én akkor is csak a szemedtől kérdezek
csak a lelkedben keresem az érveket
én akkor is csak a lelkedtől kérdezek
csak a szemedben keresem az érveket
csak a szemed éltetheti az életed
csak a lelked csengése lehet fényesebb.
Díszítsd díszítsd csak díszítsd magad simává
díszítsd díszítsd csak díszítsd magad tisztává
én akkor is csak a szemedtől kérdezek
csak a lelkedben keresem az érveket
én akkor is csak a lelkedtől kérdezek
csak a szemedben keresem az érveket
csak a szemed éltetheti az életed
csak a lelked csengése lehet fényesebb
csak a szemed éltetheti az életed
csak a lelked csengése lehet fényesebb.
 
Sminkelhetsz csak bőszen játszhatod szereped
meszelhetsz elporlást őszen vak testeden
akkor is csak azért is átsüt tompán a lét
akkor is csak azért is átüt lompán a kép
próbálhatod átüvölteni a miléted
mészporral álcázhatod gyáván fakó képed
akkor is csak a csend cseng halkan fényesen
csak is a való csillan meg a lényegen.
Én akkor is csak a szemedtől kérdezek
csak a lelkedben keresem az érveket
én akkor is csak a lelkedtől kérdezek
csak a szemedben keresem az érveket
mert csak a szemed éltetheti az életed
mert csak a lelked csengése lehet fényesebb.

Legutóbbi módosítás: 2017.01.06. @ 20:31 :: Győrfi Gergő
Szerző Győrfi Gergő 7 Írás
rólam nincsenek szavak, nem vagyok méltó a szavakra, csak szavak vannak rólam, próbálok méltó lenni a szavakra, ez volt a pár szó, és az énszerű bemutatkozásom