Placskó Lajos : Elég a pillantásod

Elég a pillantásod

Elég a pillantásod

s meztelen lelkemből

lehull a kapkodva

felvett álarc.

 Miképpen mondjam, hogy

mennyire szeretlek?

Mikor eljön az utolsó

perc, s te messzetekintő

szemembe nézel, majd

– remélem ott leszel – megláthatod,

míly mélyen szeretlek.

—————————————————————————————————————————–

Kedves Lajos!  Az első sorokban van némi ellentmondás, hiszen, ha meztelen a lelked, akkor álarc sincs rajta, ami lehulljon. Másrészt pedig az álarc valamiről, nem valamiből hull le. Ha ezt valahogy fel tudnád oldani, megnézhetnénk, hogy mi legyen a folytatással. Gndold át légy szíves. Üdv: Zsó

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Placskó Lajos
Szerző Placskó Lajos 77 Írás
A Lajos nevet nem a szüleimtől, inkább a sorstól kaptam , hiszen egy véletlen elszólás volt az eredője. Ám, ha már kaptam, igyekszem becsülettel viselni. Tanítok. Két diplomával és egyre elkeseredettebben. Csak a gyerekek tiszta tekintete, az a pár felcsillanó szikra tart engem is ezen az önemésztő, őrült pályán, ami az én fajtám része. Közben vadul "pótcselekszem": írok prózát, verset, haikut, faragok fát, csontot, rajzolok és legújabban színészkedek - természetesen csak szűk körben, szigorúan amatőr módon. Három dologra vagyok büszke az életemben minden maradék nélkül és teljes csodálattal: a három lányomra.