Tóth Zita Emese : Melódia

Szürke falakról álmodom nappal,

a valóság riaszt fel éjjelente.

Talán véletlen lenne

vagy csupán szimpla talány,

hogy nem múlik a múlt,

kattog az agyam jobboldalán.

Míg közhelyekké formálódnak a szavak,

vajon nyújthat-e vigaszt a jelen,

ha önmagam színes buborékok helyett

natúr fanégyzetekben lelem.

Szálkák szúródnak talpamba,

úgy hallom,

mintha egy harmadik még dúdolna,

miközben a fülembe suttogsz,

de nem tudom, eleget tudsz-e

ahhoz, hogy egyszer majd

ne halljam a dalt,

ami újra, s újra körénk építi

minden nap azt a bizonyos

 

csendes, szürke idegbajt.

Legutóbbi módosítás: 2017.01.20. @ 22:03 :: Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 144 Írás
Életrajz röviden. Ez kötelezően kitöltendő mező.