Ne feledd, egy a sorsunk,
Lépkedünk sorban a vég felé.
Ki, s mikor lép le a sorból
Mit számít! Hisz egy a cél,
Végig menni a göröngyös úton,
Tenni jót, véteni hibát,
Bárhogy is van, ezek vagyunk,
Húzzuk-vonjuk az életigát.
Ítélni könnyű, de ha szembe nézel
Önlelkeddel, hát láthatod,
Te sem vagy vétlen,
Hibád hibára halmozod.
Bántottál hazát, testvért és anyát,
Miattad hullott könny ezer,
De ifjú voltál, s a fájdalom
Soha nem jutott szívedig el.
Vénülve, ma, csak más emléke
Veri fel benned a fájó tüskéket,
Jogod nincs soha ítélkezni,
Mert te okoztad a könnyeket.
Győri Irén 2017 január 18. Battonya
Legutóbbi módosítás: 2017.01.28. @ 08:48 :: Győri Irén