Kőmüves Klára : Szerelemből…

 

 


Megtanulnád jól csinálni, el nem rontani?
Hagynád lényegem majd végül annak, mint ami?
Nem nevetnéd mondatom, ha bent zavart a kép,
és, ha ráncaim születnek, úgyis kellenék?


Kételyek között szomorkán lennél biztatóm?
Elgondoltad, merre vinné szellő csepp hajónk?
Hajkoronám, hogyha egyszer dacból vágatom,
nyugton várnád, míg a béke újra rámhajol?


Engednél-e igazadból, csak hogy meg ne bánts?
Őszintén kifésülnéd a lelkemből a fájt?
Mint az árnyék, úgy követnél szótlanul, vakon,
míg az Isten átölel egy fázós hajnalon?

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 637 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))