és fájt a csönd
a búcsú némasága
különös hallgatásba zárta
a teaillatot
megszépítette
a múlt ringatása
mikor még nem kegyelemből
szerették
és nem csupán a testét
mikor nem csak annyi volt
egy-egy szombat este
mint koldusnak a kenyér
némán odavetve
és fény simult
a sápadt víztükörre
a rianó jég még a hátára vette
mielőtt a rombolást bevégezte
s mint unt szeretőt
végleg sorsára engedte
Legutóbbi módosítás: 2017.01.26. @ 07:33 :: Gősi Vali
