Vers

VÁLASZODIG KÉREM CSAK

Másnak is fáj a szél, ha megüti az arcot, másnak is lehetetlen könny nélkül  hallgatni ároknál papot, szónok(lat)ot; másnak is hiábavaló az élet, ha az egyben  a születés és halál; elevennek rendelt, megmásíthatatlan, amit Isten kreál? Mi értelme, hogy emberként [… Tovább]

Vers

Túlélők

Kép: Kuklis Kata         magam voltam havat hozott a szél a hegyeken túl avarba hullt sok levél reggelre fagy takarta tegnapi bánatom… anyám az árva lélek ott maradt az avaron     magam voltam elsírtam könnyem hideg [… Tovább]

Vers

– égboltpántlika –

Kavicságytól kendermagos a tópart, a nap sugara óvatosan nyugovóra tér, felhők fölé illannak kóborló szelek, lélekölbe szórom minden képedet.   A csillagok jogán visellek,most titkaim a holdra esküszöm.Nem bolondság mégsem ez talán –így ringat el a néma víztükör.   Merengek [… Tovább]

Vers

ÉDEN

(MÁR PIRKADATKOR) Kétlik azóta, hogy a szó ajakban hamis, s a szívre hat tagad-folyama: akármi jő, nem éden ébred abban, minek sajátos-andalít moraja “pipacsot éget a kövér határra”*; olyat, minek virágin Isten ama imája nyugszik, ami szájra – vágyra – [… Tovább]

Vers

ÉDEN

(MÁR PIRKADATKOR) Kétlik azóta, hogy a szó ajakban hamis, s a szívre hat tagad-folyama: akármi jő, nem éden ébred abban,   minek sajátos-andalít moraja “pipacsot éget a kövér határra”*; olyat, minek virágin Isten ama imája nyugszik, ami szájra – vágyra [… Tovább]

Monológ

Noé bárkája

  Közel harminchat órája nem aludtam, mire megérkeztem a városba. Fáradt voltam, éhes, kimerült, de a csodák már az első pillanatban magukkal ragadtak, feledtetve velem mindent, amit lelkemben magammal hoztam. Eszemben sem volt kipakolni, tusolni, pihenni, a mese azonnal beszippantott. [… Tovább]

Vers

Amikor én gyermek voltam

Amikor én gyermek voltam, Gyakran ugráltam szénában, Dudorásztam, álmodoztam, Mezítláb a tarlón jártam.   A tyúkólba belebújtam, Tetves lett tőle a hajam, Vakaróztam, mint egy bolhás, Így lettem kopasz óvodás.   Este mikor lefeküdtem, Macskám ágyamba rejtettem, De mikor apám [… Tovább]

Vers

Nem őrzi más tovább

Nem őrzi más tovább             Koosán Ildikó    a nyírfa kócos nyári lombjaősz hajszálakat rejtegetha láthatóvá nő a sodrakibuknak, ahol a szél  lapozzaa rozsdasárga levelek maradjon még, hisz maradásaa nyártól  fűszeres világbennem, s lehet, még bárki másbakerengve dürrög, mint a pávaegy-két rátarti ág mert évszakot, [… Tovább]

Vers

ha akarod

  koromsötét zendűlő gondjaid mögött kirángatnálak magadból  füves mezőkre hurcolnálak csapadékos hangulatom ellenére ha hagyod magamra találok kiviszem belőlem az összes szemetet a világ szemébe hajbókolok  vagy térdre hullok a gyilkosok előtt kezeim a testem mellett szorosan látóhatáraim bedeszkázom ha [… Tovább]

Vers

Mondom

  Szép asszonyka, szebb a napnál,s még szebb, ha szeretőm volnál!De hiába ostromollak,nem dőlnek össze a falak. Erős várat építettél,nem bír vele viharos szél,de ha az lecsendesedik,várad ajtaja megnyílik. Jobban kedveled a szép szót,mint a ellened támadót.Akkor inkább átölellek,s mondom, [… Tovább]