Vers

Lángoló

Delacasse Bencze Erzsébet: Pipacstenger / üvegfestmény     vibráló fényben szikrázik az ég tűztáncot jár idelenn a rét delelőn a naphét ágon vakít pipacsok szórják égő csókjaik     ringat a róna lobban a láng vérben duzzadó vörös dagály szerelemőrző [… Tovább]

Emlékirat

„Ma önről álmodtam…”

  „Ma önről álmodtam…”     Valamikor régen… lehettem tizenéves, közelebb a húszhoz, bizony régen történt.     Tudom, most sokan találgatják hány éve is lehetett? Nos a mi családunkban sohasem volt szokás valakinek, főleg nőknek az életkorát kérdezni, sőt [… Tovább]

Vers

Kócosan cikázó soraid

Megnyugodtak a nyári szellők, sikolyuk sóhajtásba fulladt, már  neved is  puhábban pihegik, miként  asszonyok keresik kedvesük kihűlt ágyukban. Hol szunnyadnak a sárga papíron kócosan cikázó soraid, ha a súlyos idő elfödte, s a vágy szivárvány színei  fakulnak. Egy hét, egy [… Tovább]

Vers

Nyár

Csak essünk túl a nyáron, fránya hőgutákon, szemfacsaró, orrcsorgató kánikulákon. Előtte tavasz van, utána ősz közeleg, átellenben ott a tél – de már az is meleg. Nem érdekel lány ruhátlan, víz és nyár, kaland; nem értem, hogyan lehettem annyira bolond. [… Tovább]

Vers

Légypapír

A nyarak zsákból öntötték a napfényt, s valaki izzó, azúr-kék alapként húzta fölé a félgömbnyi  eget, a szél egy bokor alján pihegett.   S míg futottam a disznóhizlaldákig, kis szívem gyorsult néhány dobbanásnyit, az izzadt szagban  döngtek a legyek, és [… Tovább]

Vers

Régi zápor

Régen szóltál rám.…eperfa alatt a nyár,dorgál a szél– akkor még forró fújt –,felhő hirtelen szakad szét,szaladunk a záporbanmezítláb, visítva,mint megriadt baromfiudvar. Régen szóltál rám,de most megtetted.Eperfád kivágták rég,nem szólnak a gyerekszájak,a rét kiszáradt,szél fújja a tájat,megfestett emlékek fájva oszlanak szét,mint égen [… Tovább]