Böröczki Mihály - Mityka : Légypapír

A nyarak zsákból öntötték a napfényt,

s valaki izzó, azúr-kék alapként

húzta fölé a félgömbnyi  eget,

a szél egy bokor alján pihegett.

 

S míg futottam a disznóhizlaldákig,

kis szívem gyorsult néhány dobbanásnyit,

az izzadt szagban  döngtek a legyek,

és rajzott tőlük az egész telep.

 

A tébolyult had össze-vissza röpdült,

az arcomon a szétmaszatolt könny ült,

de visszaálmodnám az éveket,

mert boldog voltam.  Porlepte gyerek.

 

Öreganyám konyhája óriás volt,

öregapám kint húzgálta a ráspolyt,

s én bámultam, mint földbe vert cövek,

hogy boldogul a sorssal két öreg.

 

S két nyálkás légypapírra zsúfolódva,

csak himbálóztak, lengtek mélybe lógva,

mint döntő csatát veszített sereg,

a feketéllő, ragacsos legyek.

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.