Hónap: 2016 augusztus

    Nélküled csak olyan vagyok, mint az éjszaka, ami levetkőztea csillagköntösét, mertszerelmet vallott a felhőkneks azok betakarták a fényt.   Hiányodban elárvulok,mint a legmagasabb hegyek,amit ember nem lát,de ő megcsodálja a repülőgépeket.   Nélküled csak egy sivatag a szívem,homokdűnék [… Tovább]

Még most is idelátom az apámat, ahogy ott feküdt, súlyos hófehérben, a lélegzete már magába fáradt, és megszakadt a nagy menekülésben.   Az időt érzem, ahogy összeroskad, a gerezdjei tartják még a testet, a fény kitépve, s nem tudja a [… Tovább]

  Ünneplőben ragyog… Lassan fagyot harapa ködös reggel,hideg szelet kaszálvaérkezik a november.Temetőkertben virágok,szirmukon dércsipkék,gyertyafényben keresnekenyhülést.Hűvös van, mégisünneplőben ragyog atemető…  Tisztelet és csend hangja tölti a teret, édesapámnémán üzenek neked.Hangtalan imámremélem megtalál,szeretetköntösét rád fonja,e gyertyaszál.

Esti vendég                        Koosán Ildikó               kezében bontatlan üveg orosz  pezsgő, két talpas pohárutca felől az ablakpárkányomra rakta, s becsöngetett,ma van a születésnapjahatvanhárom lett, jól bírja magát,köszöntötte az egész család,rokonok , ismerősökengem [… Tovább]

Csak harag, hörög, ordít, nem zene. Harmóniáig káosza vonóval lépeget. Remegő ideghúrjai félelmek és cselek- edet. Kínlódik két kérges tenyerével. Ragozná, amit a csendre bízva átél. Csakra nem, különben is, ő az alátét.  

Megfordul burkában az éj,a szó, mint a pók behálóz.Bolyhos fényt sző a holdkaréjminden kutyaugatáshoz. Mentenéd a menthetetlentlázongva. Nincs időd elégvárni a mennybemenetelt,míg benned a föld tüze ég. Hited is kétségnyi, bármitígér koncként csak a holnap.Mit számít elvakítottnak, aki hamis istent [… Tovább]

  elmém ösvényén bandukol a gondolattalan magány s a keresztutak feszületeinél térdre rogy áhítattala könyörület megtört kenyerével csillapítja éhétbarlang falaira rajzolja keserűség képét nem a kényszer rendezte lábai útjátmaga választotta fénytől elzárt múltjátakarata jégszoborba véste a létethóviharba csavarta a fagyos örökséget [… Tovább]

  Olyan vagy Mint a védtelen virág  Ábrándos harmat vagy Ha hozzám menekülsz  Olyan vagy mint a vágy  Széttúrt felhők közt Lopakodó búvó hold  Rejtelme vagy  Tisztább mint a kristály   Olyan vagy Mint a gondolat  Hajnal szülte égi láz  [… Tovább]

Még két éj, aztán végleg betakart lelkévela béke, amíg monitorok közt feküdtél.Ahogy szerényen éltél, úgy, csendben mentél el.Ott maradtam “egyedülebb az egyedülnél”. A temetéseden alig voltunk néhányan,(könnyeim már a parkolóban kiapadtak)ízlelgettem a leckét űröd árnyékában:“élhetetlenként” álmaim magamra hagynak. Mikor mérlegelik [… Tovább]

ma éjjel olyan sötét a csend a próbababák elfeküdve kialudt fények sejtelmében merevednek lassuló levegővétel minden kifújt füst után ma csak magamnak dünnyögök, majdnem elfeledett regéket így záróra táján többnyire ez a csend van bennem amikor elmenni készülök némafilmek árny-játékait [… Tovább]

Világrengető égzengésben               Koosán Ildikó   otthagytam,    s hagytam, hadd maradjon, elváljon tőlem az énem ott, ahol akkor ifjan éltem, otthagytam magam a kőben  a hegytetőn, erdőben, völgyben utcán a poros lábnyomokban a szívben ami visszadobban a folyó [… Tovább]

Én már csak az idős nagynénit ismertem, aki egyedül élt az öreg lakásban, múló emlékei halovány árnyában, amikor hetenként egyszer felkerestem.   Rég odaát voltak már férje és lánya, a régi kollégák sem nagyon keresték, egyszervolt sikerek elmúló emlékét   lassan [… Tovább]

Válassz! Anya, és Apa közt.Testvéreid közül kit menekítsz?Ki maradjon meg? Melyiketválasztod vajon, vagy eltemet? A kérdés sértése felszakít,teremtve benned egeket,mik földre hullajtanak áldást.Válassz! Mondja a várás. Válassz ember és Ember, vagyválassz Anya és Apa közt. Ezt azért mert jobban ismered,azt azért, [… Tovább]

“hisz ott még velem vagy kedvesem” Nevemen szólított az éj.Tudja, én mindig fent vagyok.Viszonyunk már szinte tökély,pompáját adják kósza csillagok. Homlokom felhőzi hiány.Szeretfoszlott mellőlem mindenem.Csak fakó holdkorong mi vár.Csak éji árny, mi suttog énnekem. Ha testem álomba szenderül,a képzelet játszik [… Tovább]

 marionett                    Koosán Ildikó   tanítgatnak, ha már a bizonytalan teper földre naponta gőzerővel;kapaszkodni tanítanának  fűbe, fába,rábízni magad a magad akaratára, tested redőnyös ablaka mögötti énedelőcsalni a felvonóhíd  láncait eloldva,vállaljon harcot, kudarcot, ijedtséget, ha kötéltáncosként lépsz [… Tovább]

Szilánkok a földön – a keretben beesett arcú Halál szaval berozsdált verseket. Púpos akárcsak a kanál, amivel cukrot szór az est a jéghideg utakra. Az ablak tárva – monoton rívás kopog valahol egy másik ablakon, s a Tisza illata átvergődve [… Tovább]