55 éves emlék. Most vajon mi van ott?… — diákkori emlék a Bükkből — Búcsúzik a nyár. Még elmotoszkál az erdőben, délutánonként még megül a domboldalakon, de már búcsúzik. Számba veszi holmiját, mi van, mit használt el. Az [… Tovább]
Có một ngôn ngữ khác là có một linh hồn thứ hai. Ha van egy másik nyelved, van egy második lelked is. Így szól a vietnami szólás-mondás. Vajon egy idegen nyelv elsajátítása elég egy lelketlen embernek, hogy „lelkes” legyen? [… Tovább]
A jegyes pedagógusokat házibarátjuk hívta meg egy fejedelmi vacsorára. Nem, nem tévedés a házibarát szó, hiszen mindkettőjük barátja volt, nem egy lakásban laktak, de egy házban. A társbérlet még negyven évvel ezelőtt is létezett, az ötvenes években pedig kis [… Tovább]
“Vak ringat egy szép kisdedet / Őzsuta gidákat vezet / S a törpe szívszorongva látja / Óriássá nő a pojáca” (Guillaume Apollinaire: Alkony, részlet, Rónay György fordítása) Guillaume Apollinaire (1880. augusztus 26., Róma – 1918. november 9., Párizs) költő, író [… Tovább]
Nélküled csak olyan vagyok, mint az éjszaka, ami levetkőztea csillagköntösét, mertszerelmet vallott a felhőkneks azok betakarták a fényt. Hiányodban elárvulok,mint a legmagasabb hegyek,amit ember nem lát,de ő megcsodálja a repülőgépeket. Nélküled csak egy sivatag a szívem,homokdűnék [… Tovább]
Még most is idelátom az apámat, ahogy ott feküdt, súlyos hófehérben, a lélegzete már magába fáradt, és megszakadt a nagy menekülésben. Az időt érzem, ahogy összeroskad, a gerezdjei tartják még a testet, a fény kitépve, s nem tudja a [… Tovább]
Ünneplőben ragyog… Lassan fagyot harapa ködös reggel,hideg szelet kaszálvaérkezik a november.Temetőkertben virágok,szirmukon dércsipkék,gyertyafényben keresnekenyhülést.Hűvös van, mégisünneplőben ragyog atemető… Tisztelet és csend hangja tölti a teret, édesapámnémán üzenek neked.Hangtalan imámremélem megtalál,szeretetköntösét rád fonja,e gyertyaszál.
Az emlékek fája lombosodik zölden,feslenek a bimbók,s
Esti vendég Koosán Ildikó kezében bontatlan üveg orosz pezsgő, két talpas pohárutca felől az ablakpárkányomra rakta, s becsöngetett,ma van a születésnapjahatvanhárom lett, jól bírja magát,köszöntötte az egész család,rokonok , ismerősökengem [… Tovább]
Csak harag, hörög, ordít, nem zene. Harmóniáig káosza vonóval lépeget. Remegő ideghúrjai félelmek és cselek- edet. Kínlódik két kérges tenyerével. Ragozná, amit a csendre bízva átél. Csakra nem, különben is, ő az alátét.
Megfordul burkában az éj,a szó, mint a pók behálóz.Bolyhos fényt sző a holdkaréjminden kutyaugatáshoz. Mentenéd a menthetetlentlázongva. Nincs időd elégvárni a mennybemenetelt,míg benned a föld tüze ég. Hited is kétségnyi, bármitígér koncként csak a holnap.Mit számít elvakítottnak, aki hamis istent [… Tovább]
Már rég tart a szezon, beindult az igazi nyár… Már rég tart a szezon, beindult az igazi nyár… A víztükör feszített, az usziban enyém egy teljes sáv! Hiába a mediterrán éghajlat, ha te sehol sem vagy, és [… Tovább]
elmém ösvényén bandukol a gondolattalan magány s a keresztutak feszületeinél térdre rogy áhítattala könyörület megtört kenyerével csillapítja éhétbarlang falaira rajzolja keserűség képét nem a kényszer rendezte lábai útjátmaga választotta fénytől elzárt múltjátakarata jégszoborba véste a létethóviharba csavarta a fagyos örökséget [… Tovább]
Olyan vagy Mint a védtelen virág Ábrándos harmat vagy Ha hozzám menekülsz Olyan vagy mint a vágy Széttúrt felhők közt Lopakodó búvó hold Rejtelme vagy Tisztább mint a kristály Olyan vagy Mint a gondolat Hajnal szülte égi láz [… Tovább]
Csalódni- Egészen, mert félig félelem, félig pedig ember- nem hiba. Csalódom, ha a kemencét felváltja a kocsi motorba sült pogácsa, és az identitás zavaros kőolaj, aki nem margarin végül úgyis csalódik, mert félig fél és félig olaj. [… Tovább]
Még két éj, aztán végleg betakart lelkévela béke, amíg monitorok közt feküdtél.Ahogy szerényen éltél, úgy, csendben mentél el.Ott maradtam “egyedülebb az egyedülnél”. A temetéseden alig voltunk néhányan,(könnyeim már a parkolóban kiapadtak)ízlelgettem a leckét űröd árnyékában:“élhetetlenként” álmaim magamra hagynak. Mikor mérlegelik [… Tovább]
ma éjjel olyan sötét a csend a próbababák elfeküdve kialudt fények sejtelmében merevednek lassuló levegővétel minden kifújt füst után ma csak magamnak dünnyögök, majdnem elfeledett regéket így záróra táján többnyire ez a csend van bennem amikor elmenni készülök némafilmek árny-játékait [… Tovább]
Világrengető égzengésben Koosán Ildikó otthagytam, s hagytam, hadd maradjon, elváljon tőlem az énem ott, ahol akkor ifjan éltem, otthagytam magam a kőben a hegytetőn, erdőben, völgyben utcán a poros lábnyomokban a szívben ami visszadobban a folyó [… Tovább]
Na, kérem alássan! Ha kérem, ha nem kérem, de bizony Ősz koma egyre-másra be-bekukucskál felénk az ablakon is, meg a hegyek-dombok-mezők fölött is. Onnan is tudni ezt, hogy duruzsolnak a darazsak a szőlőszemeken. Azok a duzzadt szőlőszemek pedig [… Tovább]
Én meg azóta is tűnődöm, miért döntött így Rexi? Mit érezhetett meg magaválasztotta új gazdájában? Rexi származása anyai részről tacskó, apai részről bizonytalan. Néhány évig békésen és kényelmesen éldegélt egy városi lakásban, mindaddig, amíg »gazdája« rá nem jött, hogy [… Tovább]
Én már csak az idős nagynénit ismertem, aki egyedül élt az öreg lakásban, múló emlékei halovány árnyában, amikor hetenként egyszer felkerestem. Rég odaát voltak már férje és lánya, a régi kollégák sem nagyon keresték, egyszervolt sikerek elmúló emlékét lassan [… Tovább]
Válassz! Anya, és Apa közt.Testvéreid közül kit menekítsz?Ki maradjon meg? Melyiketválasztod vajon, vagy eltemet? A kérdés sértése felszakít,teremtve benned egeket,mik földre hullajtanak áldást.Válassz! Mondja a várás. Válassz ember és Ember, vagyválassz Anya és Apa közt. Ezt azért mert jobban ismered,azt azért, [… Tovább]
Illusztráció: Eufrátesz a bibliai Ígéret földjének északi határa Ígéret földje, írom, olvasom. Vajon mit is jelent manapság ez a hely, kinek jelent még valamit, mennyire átrendeződtek a határok…? Birodalmak múltak el nyomtalanul, alakultak új, mai társadalmi rendek. Mégis megható [… Tovább]
Berta és Anna életére hirtelen szállt a nagy fekete madár. Apjukat favágáskor gyűrte maga alá a zuhanó fa, még pislákolt benne az élet, amikor kiszabadították alóla, szót próbált formálni az ajka, de csak a lelke sóhajtott ki belőle. Berta [… Tovább]
A nyugovóra térés utolsó előkészületei közben valaki megkopogtatta az ablakot. Tamás — előbb gondolkodás nélkül — az ilyen helyzetre felállított saját szabályzatának idevágó tennivalóit akarta életbe léptetni. Már nyúlt is a gázspray után, aztán kitekintett az ablakon, és olyanná [… Tovább]
“hisz ott még velem vagy kedvesem” Nevemen szólított az éj.Tudja, én mindig fent vagyok.Viszonyunk már szinte tökély,pompáját adják kósza csillagok. Homlokom felhőzi hiány.Szeretfoszlott mellőlem mindenem.Csak fakó holdkorong mi vár.Csak éji árny, mi suttog énnekem. Ha testem álomba szenderül,a képzelet játszik [… Tovább]
Annyi minden közelített hozzád. Sértettséged szikkadó tüze, rozsdabarna évek üzenete, s a lángra gyúlt érzéki szád. Mint az álommá szőtt gondolat, inget húzott rád a kora-őszi Nap. * Egy Óceánba zúdul [… Tovább]
marionett Koosán Ildikó tanítgatnak, ha már a bizonytalan teper földre naponta gőzerővel;kapaszkodni tanítanának fűbe, fába,rábízni magad a magad akaratára, tested redőnyös ablaka mögötti énedelőcsalni a felvonóhíd láncait eloldva,vállaljon harcot, kudarcot, ijedtséget, ha kötéltáncosként lépsz [… Tovább]
Szilánkok a földön – a keretben beesett arcú Halál szaval berozsdált verseket. Púpos akárcsak a kanál, amivel cukrot szór az est a jéghideg utakra. Az ablak tárva – monoton rívás kopog valahol egy másik ablakon, s a Tisza illata átvergődve [… Tovább]
Kérünk benneteket, hogyha valaki nem látja benne a nevét, ám befizetett, jelezze a pontos dátummal, hogy rá tudjunk keresni – nehogy kimaradjon, akár a postán is elkallódhatott a pénz! Apáti Kovács Béla Avi Ben Giora [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!