– Muray Róbertnek vadászbarátsággal –
Sorjában vonulnak az őszi avaron,
sötét éjszakában mégsötétebb árnyak;
s néma csöndben állnak meg az erdőszélen,
amíg odakinti nyugalomra várnak.
Az őrtűz lobot vet, a csősz is kurjongat,
érett szőlőt féltik a látogatástól,
s mégis mire hasad az éjszaka sátra,
nyomok tanúskodnak a disznójárásról.
Mindenütt jelen van, de meg nem találod,
féltően elrejti a suttogó erdő,
csak hogyha lehullott télen az első hó,
akkor látható, hogy merre tanyázik ő.
Sorjában vonulnak sűrű éjszakában,
vaksötét erdőben mégsötétebb árnyak. –
de mire a nyomuk betemeti a hó:
a vásznadon közben művészetté válnak!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: Nagy Domokos Imre dr.
