Vers

Ünneplőben ragyog

  Ünneplőben ragyog… Lassan fagyot harapa ködös reggel,hideg szelet kaszálvaérkezik a november.Temetőkertben virágok,szirmukon dércsipkék,gyertyafényben keresnekenyhülést.Hűvös van, mégisünneplőben ragyog atemető…  Tisztelet és csend hangja tölti a teret, édesapámnémán üzenek neked.Hangtalan imámremélem megtalál,szeretetköntösét rád fonja,e gyertyaszál.

Vers

Esti vendég

Esti vendég                        Koosán Ildikó               kezében bontatlan üveg orosz  pezsgő, két talpas pohárutca felől az ablakpárkányomra rakta, s becsöngetett,ma van a születésnapjahatvanhárom lett, jól bírja magát,köszöntötte az egész család,rokonok , ismerősökengem [… Tovább]

Vers

Csakrarag

Csak harag, hörög, ordít, nem zene. Harmóniáig káosza vonóval lépeget. Remegő ideghúrjai félelmek és cselek- edet. Kínlódik két kérges tenyerével. Ragozná, amit a csendre bízva átél. Csakra nem, különben is, ő az alátét.  

Vers

Elvakítottak

Megfordul burkában az éj,a szó, mint a pók behálóz.Bolyhos fényt sző a holdkaréjminden kutyaugatáshoz. Mentenéd a menthetetlentlázongva. Nincs időd elégvárni a mennybemenetelt,míg benned a föld tüze ég. Hited is kétségnyi, bármitígér koncként csak a holnap.Mit számít elvakítottnak, aki hamis istent [… Tovább]

Vers

SZEZON

Már rég tart a szezon, beindult az igazi nyár…     Már rég tart a szezon,  beindult az igazi nyár…   A víztükör feszített, az usziban enyém egy teljes sáv! Hiába a mediterrán éghajlat, ha te sehol sem vagy, és [… Tovább]

Vers

Születésnapomra

  elmém ösvényén bandukol a gondolattalan magány s a keresztutak feszületeinél térdre rogy áhítattala könyörület megtört kenyerével csillapítja éhétbarlang falaira rajzolja keserűség képét nem a kényszer rendezte lábai útjátmaga választotta fénytől elzárt múltjátakarata jégszoborba véste a létethóviharba csavarta a fagyos örökséget [… Tovább]