Hónap: 2016 szeptember

  Tőled érkezik a pillantás; egy égbevesző jel, onnét van a titok,  amibe feledkezel.    A mindenkori csend vagy,  józanodás és mámor, ébrenlétbe feszített erkölcs is, aki hatálytalanul határol.   Hömpölyögsz varázslat, mint a mérhetetlenbe fúló idő,  Nő vagy, felejthetetlenül, [… Tovább]

  Elég a mintjeimből, csak kópiává teszlek azzal élve!Légy bennem inkább egyedi anyag, valami fel nem fedezett talány vagy valami tény, ami aprólékosan ki sem talált! Légy kallódó ötleteknek ismeretlen magja!Légy a legkülöncebb, aki versét szó nélkül szavalja!Légy sosem hallott [… Tovább]

Nézem, ahogy szemed égkék lobogásának apró szikrái csillagokként hullanak elém, és gyermeki ösztöneiddel magadhoz öleled  a halhatatlanságot. Te vagy az egyetlen, kiolthatatlan fáklyafény, szíved örök nyárban játszik, hiszen tiéd az angyalok szárnyainak lágy suhogása.   Csak méltó szeretnék lenni hozzád! [… Tovább]

Nem ismerem fel magam az asztal mögötti tükörben, s idegesít a nem létező aranyhalunk, ahogy úszkál az akváriumában és bámul -pszichotikus-.   Nem is beszélve a sokadik, le sem késett villamosról, amit a tömbház elé képzelek.   Közben bezár négy [… Tovább]

v e r s     a lélek törvénye megint a hosszú-széles út ismeretlen kilométerei hoznak lázba nem az ami ígéretesen kígyózik előttemaz idő porszemei vakítanakaz életsétámat megfosztjáka bizonyosság leheletétőlátlátszó üvegen sejtetikvelem hol vagyok és hovaérkezem zárolt mindenlehetőség kimért porció [… Tovább]

  Gyermeki sírás, mindig kihívás. Könnyeket törölni nagyon nehéz. Apró kis lélek — csak attól félek, késő a bánat, a szándék kevés.   Állj meg egy percre, lássuk, hogy mersz-e. Csak hajolj le hozzá, nézd a szemét — nem kell [… Tovább]

Én ezresekben számolok, nem kell más milliárdja, ők gerendázzák a jogot, engem sebez a szálka, ott ritkulnak a boldogok, itt könnyen lelek társra, s mind árva lesz, ki belefog a pénzfelhalmozásba, én összeadni sem fogok, ők légző szorzótábla, nem izgatnak [… Tovább]

Fotó: Google.hu     Csökönyösen kapaszkodikegy avult gondolataz idegsejt határán.Makacsul ragaszkodna…Milyen öntelt volt,mikor még a fájdalommal, könnyelfeszültséggel hatott.Már nem kér belőle senki.Ideje lejárt,csúszik a semmi zsákja felé,s a feledés homályanyújt kezet neki.      

      Hiányodnak szikes földjén könnycseppekből kővé dermedt              kristályhegyek magasodnak.   Éles szélű bánatszilánk áttör szívem kemény falán, sötét sorsom reám vetül.    S hiába szól a vers, a dal, hiába szól a [… Tovább]

https://www.youtube.com/watch?v=FTOjYT-UXg8   foltozott utakonnyújtózik az életelbomló szálakonkapaszkodik felsíró sebeksemah metamorfózisábanvérző vágykövekként hasítanak bizonyosságot a talpalatnyi létbe elmetekergők fonódnakegymásba gyökértelenrettegés hajnalai vacognak ködlepelben összebújva harsány utcagyerekek kikiáltják az igazságotkitárt karokkal szaladnak Isten kötényébe bujkáló gyilkos közöttük a halál

    Esik…magába fordul,már zuhog,vigasztalhatatlanul.Velem érez…ablakon hangtalan kopogás,elhagytál…Csak ess…mosd a bánatom,köröttem zajos a csend.Üt, ver, kalapál,taktust játszik a hiány.        

    Segíts nekem, hogy tudjak élni, elfelejteni, milyen volt félni. Ha az éj sötétje szorít, légy te a fény. Ha tétova léptem tüskés úton tévelyeg, mutasd meg nekem a lényeget: fordítsd fejem a felkelő nap felé, hogy ne tekintsek [… Tovább]

Fák aranya vagy te, ősz, szemem rajtad elidőz, lusta lombok ághegyén könnyű napsugár henyél.  Nyújtózkodik egy nagyot, talán te is láthatod, két karja az égig ér, messze hordja el a szél.  De szívemben itt marad, mint fákon az akarat, Élni, [… Tovább]

    Csak akartam néhány higgadt gondolatot, egymásból következő jelentések jól körülírható, józan sorát, jól fejthető jeleket a relén, amit nem szakítanak félbe dübörögve érkező vonatok, hogy szótagokra mállva száradjanak aztán a sín menti fű nyárgyötörte kócos csomói közé, hol [… Tovább]

fotó: www.facebook.com/feprods     Legyen úgy,ahogy nem kéne,pedig szabadna.Korlátot mosvaeltakaríta nő.Lelektisztítótakarítónő. Legyen úgy,ahogy kell,de nem szabad.Korlátok nélkülveszélyesen takarít a nő.Lélekmocskoló ex-takarítónő.      

  romantikára éhes sziluettek sötétbe vesző égi-testek lágyan elnyúlnak nyár derekángiccses naplemente kúszik a feszületre szemembe ég a bíbor talárkezem zsebembe egykedvű estekavicsba rúgom az út sóhajátcélba nem érek szerte vitézekhalva hevernek rőt nyoszolyán   szemtelen szélbensziszegi szótlan szikra szilánkot -kánon sorait- szórva a nyár

    Felhő asszony szürkében jár,szomorú.Szürke haját szél cibálja,rossz fiú! Felhő asszony ősz hajával beborít.Fájdalmát magamra öltöm.Szél süvít. Felhő asszony magához húz,sírni kezd.Könnyeiben feloldódom,köd leszek. Hűvös hajnalon leszállok,Kedvesem.Álmod őrzöm, megpihenekszíveden.        

Saját fotó     elfárad a nyár lassan elfelejti ragyogását merész szerelmét forró ölelését lángoló ölét vigaszul arany fáklyát lobogtatva  szelíd csókkal ezüst kupolával érkezik az ősz sóhajtásom fellebbenti           a fák feslett lombruháját         [… Tovább]

      fogd meg tarkómnál mint hajköteget táncba hajló testem is nyakadról lopott összesúgásból míg karjaink elernyedésébe veszünk keresd meg ajkam keresem vágtató szívütemed mozdulataiddal panaszkodj egyesüljünk csendesen          

    Kopottas kabátba öltözik a táj.Görnyedt háttal tűnik a nyár csendben el.Sínek közt tétován legelésző nyáj,Melyet sem juhász, sem puli nem terel. Kóró hajlik a hűvös őszi szélben,Mint aki rejtett kincsek után kutat.Cickány fut át a poros úton éppen.Félénken szedeget [… Tovább]

slam poetry   Horror, hol nem volt.Az tuti, hogy sötét, és viharos szél fújt, meg eső csapkodott,volt temető, és egyéb 1000 éves klisék,nem ragozom tovább, mind tudjuk, hogyan kezdődnek az ilyen mesék, úgy, hogyhorror, hol nem volt.Az árnyak mélyén még [… Tovább]