Márton Zsolt : Augusztusi szonett

 

Köszönetet kellene mondanom testedért,
milyet emberöltő óta nem karoltam én,
a testért, mit ritka ünnep terített elém,
mi vonzott, akár a langy, frissen szelt kenyér.

 

De nyitott szemem látta barázdált arcodat,
látta negyvenöt éved, ahogy kora őszt ígér,
és hallottam gyengéden érdes hangodat,
mely öled szomjúságára mohón inni kér.

 

Hajnalban takartam hidegen alvó válladat,
hogy ne fájjon, ha majd harap a pirkadat,
hogy szerelmet higgyen, kivel osztod ágyadat,

 

kivel spanyol partokra repít a varázsüveg,
kivel csínytevés a csalás, nem pedig kereszt,
gyúlt tested szeretője, egy cigarettaszünet.

 

Legutóbb szerkesztette - Márton Zsolt
Szerző Márton Zsolt 57 Írás
nem vagyok senki, tarkómba mar, vagyunk így sokan , húz ez a dal