Fotó: Google.hu Csökönyösen kapaszkodikegy avult gondolataz idegsejt határán.Makacsul ragaszkodna…Milyen öntelt volt,mikor még a fájdalommal, könnyelfeszültséggel hatott.Már nem kér belőle senki.Ideje lejárt,csúszik a semmi zsákja felé,s a feledés homályanyújt kezet neki.
Lírai emlékek és álmok egy feledésbe merülő emberről. Hetek óta nem borotválkozott, azt fantáziálta, hogy egy szőrszál álmélkodott önmagán, ő már semmin sem csodálkozott el. Az áll, amin vagyok, olyan, mint oázis közepén a napfelkelte, csúcsos, és én [… Tovább]
Hiányodnak szikes földjén könnycseppekből kővé dermedt kristályhegyek magasodnak. Éles szélű bánatszilánk áttör szívem kemény falán, sötét sorsom reám vetül. S hiába szól a vers, a dal, hiába szól a [… Tovább]
